Pál első térítői útja. Ciprusban prédikálja az evangéliumot

1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hívattatik vala Nigernek és a cirénei Lucius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.

2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szentlélek: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam! ApCsel 9,15; Róm 1,1; Gal 1,15

3 Akkor, miután böjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájuk vetették, elbocsáták őket. ApCsel 6,6; 4Móz 8,10; 27,18; 5Móz 34,9; 1Tim 4,14; 2Tim 1,6

4 Ők annak okáért, miután kibocsáttattak a Szentlélektől, lemenének Szeleuciába, és onnét elevezének Ciprusba.

5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban. És János is velük vala, mint segítőtárs. ApCsel 12,25

6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngös hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus, ApCsel 8,9

7 ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hívatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.

8 Elimás, az ördöngös azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velük, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.

9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szentlélekkel, szemeit reávetve,

10 monda: Ó, minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?

11 Most azért ímé, az Úrnak keze van ellened, és vak leszel, és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá, és kerengve keres vala vezetőket.

12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.

Pál a pisidiai Antiókiában prédikál

13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kísérői Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.

14 Ők pedig Pergából továbbmenve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombat napon a zsinagógába, leülének.

15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának elöljárói őhozzájuk, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intő beszédetek a néphez, szóljatok! Lk 4,16.17

16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg!

17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Egyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által. ApCsel 7,17; 2Móz 1,7.9; 2Móz 6,6; 12,41

18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsüket a pusztában. 2Móz 16,2; 4Móz 32,13; Zsolt 95,10

19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földjüket sorsvetés által elosztá nékik. 5Móz 7,1; Józs 3,10; Józs 13-19

20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott bírákat mind Sámuel prófétáig. Bír 2,16; 3,9

21 Annak utána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig. 1Sám 8,5; 1Sám 9,15.17; 10,1

22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul, kiről bizonyságot is tőn, és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghezviszi. 1Sám 13,13.14; Zsolt 89,21.22

23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust. Ésa 9,6.7; 11,1.2; Jer 23,5.6; Róm 1,3; ApCsel 5,31

24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének. ApCsel 10,37; Lk 3,3; Mk 1,4

25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé, énutánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját. Lk 3,15.16; Jn 1,20

26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai és kik tiköztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde néktek küldetett. ApCsel 2,39; 3,26; 5,20; 10,36

27 Mert akik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték. Ésa 53; Zsolt 22; ApCsel 3,13-18

28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg. Lk 23,14-23; Jn 18,38-40

29 És mikor mindazokat elvégezték, amik őfelőle megírattak, a fáról levéve sírba helyezteték.

30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból.

31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ővele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt. Lk 24,13-49; Jn 20,1; Jn 21,1; ApCsel 1,8; 3,15; 10,40.41

32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust. ApCsel 3,22-26; 1Móz 22,18

33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te, ma nemzettelek én téged. Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5

34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgyhogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait. Róm 6,9; Ésa 55,3; 2Sám 7,16; Zsolt 89,29.30

35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson. Zsolt 16,10; ApCsel 2,27.31

36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott. 1Kir 2,10; ApCsel 2,29

37 De akit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.

38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ezáltal hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata. ApCsel 2,38; 5,31; 10,43; Lk 24,47; Ef 1,7

39 És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ezáltal mindenki, aki hisz, megigazul.

40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, amit a próféták megmondottak: Hab 1,5

41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg, mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.

42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.

43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást, akik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében. Mt 23,15; ApCsel 2,10; 6,5; 10,2; 13,16.26; ApCsel 11,23

44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten igéjének hallgatására.

45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.

46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten igéje, de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé, a pogányokhoz fordulunk. ApCsel 13,26; ApCsel 18,6; 28,28; Mt 8,10-12

47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig. Ésa 49,6; Mk 16,15; Lk 2,32

48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak igéjét, és akik csak örök életre választattak vala, hívének. Róm 8,29-30; Ef 1,4-6.11; 1Pt 1,2

49 Terjede pedig az Úrnak igéje az egész tartományban.

50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.

51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba. Mt 10,14; Mk 6,11; Lk 9,5; 10,11; ApCsel 18,6

52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szentlélekkel.