Dávid végakarata és halála

1 Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak, az ő fiának, ezt mondván:

2 Én elmegyek az egész földnek útján. Erősítsd meg magad, és légy férfiú! Józs 23,14

3 És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útjain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit és bizonyságtételeit, amint meg van írva a Mózes törvényében, hogy előmented legyen mindenekben, amelyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz, 5Móz 17,18-20; Józs 1,7

4 hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjukat, járván énelőttem tökéletességgel teljes szívük és teljes lelkük szerint, ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú teközüled az Izráelnek királyi székiből. 2Sám 7,12-16

5 Azt is jól tudod, mit cselekedett énvelem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával és Amasával, a Jéter fiával, akiket megölt, harci vért ontván békességnek idején, és hintett harci vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira. 2Sám 3,27; 2Sám 20,10

6 Cselekedjél a te bölcsességed szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba!

7 De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem. 2Sám 19,32-38

8 És ímé, veled van Sémei, Gérának fia, a bahurimbeli benjáminita, aki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem. De aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel. 2Sám 16,5-8; 2Sám 19,16-23

9 Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba.

10 Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában. 2Sám 5,6-9

11 Az idő pedig, amelyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig. 2Sám 5,4.5

Salamon trónra lépése, keménysége uralkodásának kezdetén

12 Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen. 1Krón 29,23

13 De Adónia, a Haggit fia beméne Betsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes. 1Kir 1,50

14 És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj!

15 Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam, de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki. 1Kir 1,5.7.9

16 Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orcámat! Az pedig monda: Beszélj!

17 És monda: Beszélj, kérlek, Salamon királlyal, mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségül. 1Kir 1,3.4

18 Felele Betsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.

19 És beméne Betsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében. És felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe. És széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobb keze felől.

20 És monda Betsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orcámat! És monda néki a király: Kérj édesanyám, mert nem szégyenítem meg orcádat.

21 Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül!

22 Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is, mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap és Joáb, a Séruja fia. 1Kir 1,7

23 És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet! 1Kir 1,52

24 Most azért él az Úr, aki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és aki házat szerzett nékem, amint megmondotta volt: Ma Adóniának meg kell halnia! 2Sám 7,11.12

25 Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, aki levágá őt, és meghala.

26 Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy. De ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál. 1Sám 22,20-23; 2Sám 15,24

27 És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, amelyet szólott vala az Éli háza felől Silóban. 1Sám 2,30-33

28 És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.

29 Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé, az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt! 1Kir 1,50

30 Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jöjj ki! Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb, és így felelt nékem.

31 És monda néki a király: Cselekedjél úgy, amint szólott! Vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, amelyet kiontott Joáb, énrólam és az én atyámnak házáról! 2Móz 21,14; 1Kir 2,5

32 És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, amiért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét. 2Sám 3,27; 2Sám 20,10

33 Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké! Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké! 1Móz 9,6

34 És elméne Benája, Jójada fia, és reárohanván megölé őt. És eltemetteték az ő házában, a pusztában.

35 Rendelé pedig a király a Jójada fiát őhelyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett. 2Sám 8,16; 1Sám 2,35

36 És elkülde a király, és magához hívatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben, és lakjál ott, és onnét ne menj ki se ide, se tova!

37 Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.

38 És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd, amiképpen szólott az én uram, a király, akképpen cselekszik a te szolgád. És sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.

39 Lőn azonban három esztendő múlva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a gátbeli királyhoz. És hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé, a te szolgáid Gátban vannak. 1Sám 27,2

40 Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gátba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Odaérvén Sémei, meghozá szolgáit Gátból.

41 Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gátba, és hazajött.

42 Akkor elkülde a király, és magához hívatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonnyal tudjad, hogy meghalsz. És azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.

43 Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést és a parancsolatot, amelyet néked parancsoltam?

44 Monda annak felette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, amelyről a te szíved bizonyság, és amelyet atyámmal, Dáviddal cselekedtél. Az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította. 2Sám 16,5-8

45 Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké.

46 És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, aki elméne, és levágá Sémeit, és meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében. 2Krón 1,1