Saul Sámuelhez megy

1 És volt egy ember a Benjámin nemzetségéből, kinek neve vala Kis, Abielnek fia, ki Sérornak fia, ki Bekoráthnak fia, ki Afiákhnak fia, ki Benjámin házából való volt, igen tehetős ember vala.

2 És volt néki egy Saul nevű fia, ifjú és szép, őnála Izráel fiai közül senki sem volt szebb, vállától felfelé magasabb vala az egész népnél.

3 És elvesztek vala Kisnek, a Saul atyjának szamarai, és monda Kis Saulnak, az ő fiának: Végy magad mellé egyet a szolgák közül, és kelj fel, menj el, keresd meg a szamarakat!

4 És bejárá az Efraim hegységét, és bejárta Salisa földjét, de nem találták meg, és bejárták Sáálim földjét, de nem voltak ott, és bejárá Benjámin földjét, de nem találták meg.

5 Mikor pedig a Suf földjére jutottak, monda Saul az ő szolgájának, aki vele volt: Jer, térjünk vissza, nehogy atyám elvetve a szamarak gondját, miattunk aggódjék!

6 Az pedig monda néki: Ímé, az Istennek embere most e városban van, és az az ember tiszteletben áll, mindaz, amit mond, beteljesedik. Most azért menjünk el oda, talán megmondja nékünk is a mi utunkat, hogy merre menjünk.

7 És monda Saul az ő szolgájának: Elmehetünk oda, de mit vigyünk ez embernek? Mert a kenyér elfogyott tarisznyánkból, és nincsen, mit vigyünk ajándékba az Isten emberének. Mi van nálunk?

8 A szolga pedig felele ismét Saulnak, és monda: Ímé, van nálam egy ezüst siklusnak negyedrésze, odaadom ezt az Isten emberének, hogy megmondja nékünk a mi utunkat.

9 Régen Izráelben azt mondák, mikor valaki elment Istent megkérdezni: Jertek, menjünk el a nézőhöz, mert akit most prófétának neveznek, régen nézőnek hívták.

10 És Saul monda az ő szolgájának: Helyesen beszélsz. Jer, menjünk el! Elmenének azért a városba, hol az Istennek embere volt.

11 Amint pedig a város felhágóján menének, leányokkal találkozának, akik vizet meríteni jöttek ki, és mondának nékik: Itt van-é a néző?

12 És azok felelének nékik, és mondának: Igen, amott van előtted, siess azért, mert ma jött a városba, mivel ma lesz a népnek véres áldozata ím e hegyen.

13 Amint a városba mentek, azonnal megtaláljátok, mielőtt felmenne a hegyre, hogy egyék, mert a nép nem eszik addig, míg ő el nem jön, mivel a véres áldozatot ő áldja meg, és azután esznek a meghívottak. Azért most menjetek fel, mert éppen most fogjátok őt megtalálni.

14 Felmenének azért a városba. És mikor a városban menének, ímé, akkor jöve ki Sámuel velük szemben, hogy a hegyre felmenjen.

15 És az Úr kijelentette Sámuelnek füleibe egy nappal azelőtt, hogy Saul eljött, mondván:

16 Holnap ilyenkor küldök hozzád egy embert a Benjámin földjéről, és kend fel őt fejedelmül az én népem Izráel felett, hogy megszabadítsa az én népemet a filiszteusok kezéből, mert megtekintém az én népemet, mivel felhatott az ő kiáltása hozzám.

17 Mikor pedig Sámuel meglátta Sault, szóla néki az Úr: Ímé, ez az az ember, akiről szólottam néked, ő uralkodjék az én népem felett.

18 Akkor Saul a kapu alatt Sámuelhez közeledék, és monda: Ugyan mondd meg nékem, hol van itt a néző háza?

19 Sámuel pedig felele Saulnak, és monda: Én vagyok az a néző. Menj fel előttem a hegyre, és egyetek ma énvelem! Reggel pedig elbocsátlak téged, és megmondom néked mindazt, ami szívedben van.

20 A szamarak miatt pedig, melyek tőled ezelőtt három nappal elvesztek, ne aggódjál, mert megtaláltattak. És kié leend mindaz, ami Izráelben becses? Avagy nem a tiéd és a te atyádnak egész házáé?

21 És Saul felele, és monda: Avagy nem benjáminita vagyok-é én, Izráelnek legkisebb törzséből való? És az én nemzetségem nem legkisebb-é Benjámin törzsének nemzetségei között? Miért szólasz tehát hozzám ilyen módon?

22 Akkor Sámuel megfogta Sault és az ő szolgáját, és bevezette őket az étkező helyre, és nékik adta a főhelyet a meghívottak között, kik mintegy harmincan valának.

23 És monda Sámuel a szakácsnak: Hozd elő azt a darabot, melyet odaadtam néked, és amelyről azt mondám, hogy tartsd magadnál!

24 Akkor a szakács felhozta a combot, és ami rajta volt, és Saul elé tevé. És ő monda: Ímhol a megmaradt rész, vedd magad elé, és egyél, mert erre az időre tétetett az el számodra, mikor mondám: Meghívtam a népet. Evék azért Saul azon a napon Sámuellel.

25 És miután lejöttek a hegyről a városba, a felházban beszélgetett Saullal.

26 És korán felkelének. Történt ugyanis, hogy hajnalhasadtakor kiálta Sámuel Saulnak a felházba, mondván: Kelj fel, hogy elbocsássalak téged! És felkelt Saul, és kimenének ketten, ő és Sámuel az utcára.

27 Mikor pedig lemenének a város végére, Sámuel monda Saulnak: Mondd meg a szolgának, hogy menjen előre előttünk – és előre ment –, te pedig most állj meg, hogy megmondjam néked az Istennek beszédét!