Krisztus feltámadása

1 A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velük. Mt 28,1-10; Mk 16,1-8; Jn 20,1-18

2 És a követ a sírról elhengerítve találák.

3 És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

4 És lőn, hogy mikor ők efelett megdöbbenének, ímé, két férfiú álla melléjük fényes öltözetben.

5 És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájukat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Mk 16,5.6

6 Nincs itt, hanem feltámadott. Emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

7 mondván: Szükség az Emberfiának átadatni a bűnös emberek kezébe és megfeszíttetni és harmadnapon feltámadni. Lk 9,22; 17,25; Mt 16,21; 17,22; 20,18-19; Mk 8,31; 9,31; 10,33-34

8 Megemlékezének azért az ő szavairól.

9 És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek és mind a többieknek. Mt 28,8-10

10 Valának pedig Mária Magdaléna és Johanna és a Jakab anyja, Mária és egyéb asszonyok ővelük, akik ezeket mondák az apostoloknak. Lk 8,2.3

11 De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt, és nem hívének nékik.

12 Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott, és elméne, magában csodálkozván e dolgon. Jn 20,3-8

Jézus megjelenik az emmausi tanítványoknak

13 És ímé, azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus. Mk 16,12

14 És beszélgetének maguk közt mindazokról, amik történtek.

15 És lőn, hogy amint beszélgetének, és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájuk menvén, velük együtt megy vala az úton.

16 De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

17 Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, amelyeket egymással váltotok jártotokban? És miért vagytok szomorú ábrázattal?

18 Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod, minémű dolgok lettek abban e napokon?

19 És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: Amelyek esének a názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt,

20 és mi módon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

21 Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

22 Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának, Lk 24,10; Mt 28,8

23 és mikor nem találták az ő testét, hazajöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

24 És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, amint az asszonyok is mondták, őt pedig nem látták. Lk 24,12

25 És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhívésére, amiket a próféták szóltak!

26 Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

27 És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, amik őfelőle megírattak. Dán 9,26; ApCsel 4,28

28 Elközelítének pedig a faluhoz, amelybe mennek vala, és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

29 De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott. Beméne azért, hogy velük maradjon.

30 És lőn, mikor leült velük, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

31 És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt, de ő eltűnt előlük.

32 És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mibennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat? Lk 24,27

33 És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, akik velük valának.

34 Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak! 1Kor 15,5

35 És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképpen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

Jézus megjelenik az apostoloknak

36 És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus őközöttük, és monda nékik: Békesség néktek! Mk 16,14; Jn 20,19; 1Kor 15,5

37 Megrémülvén pedig és félvén, azt hívék, hogy valami lelket látnak.

38 És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások? Mk 4,40

39 Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok! Tapogassatok meg engem, és lássatok, mert a léleknek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nékem van! Jn 20,20.27

40 És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

41 Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami ennivalótok?

42 Ők pedig adának néki egy darab sült halat és valami lépes mézet,

43 melyeket elvőn, és előttük evék. ApCsel 10,40.41

44 És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, amik megírattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban énfelőlem. Mt 16,21

45 Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjüket, hogy értsék az írásokat. ApCsel 16,14

46 És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak és feltámadni a halálból harmadnapon Dán 9,26

47 és prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve. ApCsel 2,38; 4,12

48 Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

49 És ímé, én elküldöm tireátok az én Atyámnak ígéretét, ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel! Jn 15,26; ApCsel 1,4-5; 2,1-4

Jézus mennybemenetele

50 Kivivé pedig őket Bethániáig, és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

51 És lőn, hogy míg áldá őket, tőlük elszakadván, felviteték a mennybe. Mk 16,19; ApCsel 1,9

52 Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe,

53 és mindenkor a templomban valának, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen. ApCsel 1,14