Az Úr Szolgájának helyettünk való szenvedése és dicsősége

1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Ésa 49,4; Jn 12,38; Róm 10,16

2 Felnőtt, mint egy vesszőszál, őelőtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kívánatos.

3 Utált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! Mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt, és nem gondoltunk vele. Zsolt 22,7.8.15.16.18; 38,3-9.11; 39,12; JSir 3,4.12

4 Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől. Ésa 6,7; Mt 8,17

5 És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Róm 4,25; 1Kor 15,3; 1Pt 2,24

6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, ki-ki az ő útjára tértünk. De az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté.

7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírók előtt, és száját nem nyitotta meg. Mt 26,63; ApCsel 8,32-35; Zsolt 22; 38,14-15; 39,10

8 A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földjéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! Zsolt 88,6; JSir 3,54

9 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után, pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. 1Pt 2,22.24; 1Móz 23,4; 2Krón 21,20; 24,25; 28,27

10 És az Úr akarta őt megrontani betegség által. Hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Ésa 44,28

11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli.

12 Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott, pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott. Lk 23,34; Péld 16,19