Ábrahám kész feláldozni fiát

1 És lőn ezeknek utána, az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.

2 És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földjére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondok néked! Zsid 11,17

3 Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját és az ő fiát, Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele, és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.

4 Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.

5 És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda, és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.

6 Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet és a kést, és mennek vala ketten együtt.

7 És szóla Izsák Ábrahámhoz, az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való bárány?

8 És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam. És mennek vala ketten együtt.

9 Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reáraká a fát, és megkötözé Izsákot, az ő fiát, és feltevé az oltárra, a farakás tetejére. Jak 2,21

10 És kinyújtá Ábrahám az ő kezét, és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.

11 Akkor kiálta néki az Úrnak angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.

12 És monda: Ne nyújtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem.

13 És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá, hogy ímé, háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Odaméne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.

14 És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova Jirének. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Az ígéretek megerősítése

15 És kiálta az Úrnak angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.

16 És monda: Én magamra esküszöm – azt mondja az Úr –, mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek, Lk 1,73

17 hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat, mint az ég csillagait és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. 1Móz 24,60; 2Móz 32,13

18 És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek. 1Móz 12,3; 18,18; 26,4; ApCsel 3,25; Gal 3,8

19 Megtére azért Ábrahám az ő szolgáihoz, és felkelének, és együtt elmenének Beérsebába, mert lakozék Ábrahám Beérsebában.

Nákhor utódai

20 És lőn ezeknek utána, hírt hozának Ábrahámnak mondván: Ímé, Milkha is szült fiakat Nákhornak, a te atyádfiának:

21 Úzt, az ő elsőszülöttét és Búzt, annak testvérét és Kemuélt, Arámnak atyját

22 és Keszedet, Házót, Pildást, Jidláfot és Bethuélt.

23 Bethuél pedig nemzé Rebekát. Ezt a nyolcat szülé Milkha Nákhornak, az Ábrahám atyjafiának.

24 Az ő ágyasa is, kinek neve Reuma vala, szülé néki Tebáhot, Gakhámot, Thakhást és Mahákhát.