APOSTOLOK CSELEKEDETEI
11. fejezet
Péter beszámol a pogányok megtéréséről
1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.
2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ővele a zsidóságból valók,
3 mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:
5 Én Joppé városában imádkozám, és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből, és egészen hozzám szálla: ApCsel 10,9-16
6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.
7 Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
8 Mondék azonban: Semmiképpen sem, Uram, mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak!
10 Ez pedig három ízben történt, és ismét felvonaték az egész az égbe.
11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Cézáreából küldettek énhozzám. ApCsel 10,19-25
12 Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velük minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is, és bemenénk annak az embernek a házába.
13 És elbeszélé nékünk, mi módon látta, amint az angyal megálla az ő házában, és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik. ApCsel 10,3-6
14 Ő szólni fog hozzád olyan igéket, melyek által megtartatol te és a te egész házad népe.
15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szentlélek őreájuk, miképpen mireánk is kezdetben. ApCsel 10,44
16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. ApCsel 1,5
17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre! ApCsel 17,30; Lk 2,30-32
Az evangélium kiterjesztése Antiókhiára. A keresztyének neve
19 Azok tehát, akik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Feniciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az igét, hanem csak a zsidóknak. ApCsel 8,1.4
20 Voltak azonban közöttük némely ciprusi és cirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
21 És az Úrnak keze vala velük, és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.
22 Elhatott pedig a hír őfelőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe, és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig. ApCsel 8,14
23 Ki mikor odajutott, és látta az Isten kegyelmét, örvendeze, és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban. ApCsel 13,43
24 Mert jámbor és Szentlélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz. ApCsel 5,14
25 Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába. ApCsel 9,30
26 És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot. És a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. ApCsel 26,28; 1Pt 4,16
Gondoskodás a júdeai keresztyénekről az éhínség idején
27 Ez idő tájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
28 Felkelvén pedig egy azok közül, név szerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz, amely meg is lőn Klaudius császár idejében. ApCsel 21,10
29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak.
30 Amit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által. ApCsel 12,25