ZSOLTÁROK KÖNYVE
95. fejezet
Isten dicséretére való hívogatás, engedetlenségtől való óvás
1 Jöjjetek el, örvendezzünk az Úrnak, vigadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Zsolt 33,1
2 Menjünk elébe hálaadással, vigadozzunk néki zengedezésekkel!
3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. Zsolt 86,8
4 Akinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. Zsolt 24,1.2
5 Akié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. 1Móz 1,9.10
6 Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Zsolt 100,3
7 Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk. Vajha ma hallanátok az ő szavát! Zsolt 79,13
8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Masszáh napján a pusztában, 2Móz 17,1-7
9 ahol megkísértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. 2Móz 6; 17-21; 10,22-23
10 Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én utamat. 4Móz 14,22.34; Zsid 3,17
11 Akiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére. Zsid 4,3