Az Úr Szentjének szép öröksége és halálból való kiszabadulása

1 Dávid miktámja. Tarts meg engem, Istenem, mert benned bízom.

2 Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te, feletted való jóm nincsen.

3 A szentekben, akik e földön vannak és a felségesekben, bennük van minden gyönyörűségem. Zsolt 101,6

4 Megsokasodnak fájdalmaik, akik más isten után sietnek. Nem áldozom meg véres italáldozatukat, és nem veszem nevüket ajkaimra.

5 Az Úr az én osztályos részem és poharam. Te támogatod az én sorsomat. JSir 3,24

6 Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7 Áldom az Urat, aki tanácsot adott nékem, még éjjel is oktatnak engem az én veséim. Zsolt 63,7

8 Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök. ApCsel 2,25-28; Zsolt 28,7; 109,31; 110,5

9 Azért örül az én szívem, és örvendez az én lelkem, testem is biztonságban lakozik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban, nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Zsolt 49,16; 86,13; 88,6.7; 116,8.9; ApCsel 2,31; Ésa 53,10-12

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad, a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké. Zsolt 17,15