Kornélius és háza népe Péter által megtér és megkeresztelkedik

1 Vala pedig Cézáreában egy Kornélius nevű férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregből.

2 Jámbor és istenfélő egész háza népével egyben, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.

3 Ez látá látásban világosan, a napnak mintegy kilencedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne őhozzá, és monda néki: Kornélius!

4 Ő pedig szemeit reáfüggesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.

5 Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek!

6 Ő egy Simon nevű tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Ő megmondja néked, mit kell cselekedned.

7 Amint pedig elment az angyal, aki Kornéliusszal beszélt, szólíta kettőt az ő szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.

8 És elmondván nékik mindent, elküldé őket Joppéba.

9 Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban.

10 Megéhezék azonban, és akara enni, míg azonban azok ételt készítének, szálla őreá elragadtatás.

11 És látá, hogy az ég megnyílt, és leszálla őhozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre,

12 melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

13 És szózat lőn őhozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

14 Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest vagy tisztátalant. 3Móz 11,1; 5Móz 14,3-21; Ez 4,14

15 És ismét szózat lőn őhozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak!

16 Ez pedig három ízben történt, és ismét felviteték az edény az égbe.

17 Amint pedig Péter magában tűnődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, ímé, az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz.

18 És bekiáltván megtudakozák, vajon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?

19 És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé, három férfiú keres téged.

20 Nosza, kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ővelük, mert én küldöttem őket.

21 Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött őhozzá, monda: Ímé, én vagyok, akit kerestek. Mi dolog az, amiért jöttetek?

22 Ők pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélő férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tőled valami dolgokról.

23 Behíván azért őket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter ővelük, és a joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének ővele.

24 És másnap eljutának Cézáreába. Kornélius pedig várja vala őket, egybegyűjtvén rokonait és jó barátait.

25 És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt. ApCsel 14,11-15; Jel 22,8.9

26 Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok.

27 És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve.

28 És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni vagy hozzámenni. De nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges vagy tisztátalan embernek. ApCsel 11,3; Jn 4,9.27

29 Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hívattatok engem?

30 És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig böjtöltem, és kilenc órakor imádkozám az én házamban. És ímé egy férfiú álla meg előttem fényes ruhában,

31 és monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten előtt.

32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik! Ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett. Ő, minekutána eljő, szól néked.

33 Azonnal azért küldöttem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, amiket Isten néked parancsolt.

34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten, 5Móz 10,17; Róm 2,11

35 hanem minden nemzetben kedves őelőtte, aki őt féli, és igazságot cselekszik. ApCsel 15,14

36 Azt az igét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (ő mindeneknek Ura). Lk 2,14; Jn 14,27; Róm 5,1

37 Ti ismeritek azt a dolgot, mely lőn az egész Júdeában Galileától kezdve az után a keresztség után, melyet János prédikált.

38 A názáreti Jézust, mint kené fel őt az Isten Szentlélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak, mert az Isten vala ővele. Mt 3,16; Mk 1,10.11; Lk 3,21.22

39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, amiket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett, akit megölének, fára feszítvén.

40 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy ő megjelenjék nyilván, ApCsel 1,3; Lk 24,1; Jn 20-21

41 nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ővele, minekutána feltámadott halottaiból. Lk 24,30.43; Jn 21,12.13

42 És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy ő az Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. ApCsel 1,8; Mk 16,15; ApCsel 17,31; 2Kor 5,10; 2Tim 4,1; 1Pt 4,5

43 Erről a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bűneinek bocsánatát veszi az ő neve által mindenki, aki hiszen őbenne.

44 Mikor még szólá Péter ez igéket, leszálla a Szentlélek mindazokra, akik hallgatják vala e beszédet.

45 És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, akik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. Ef 3,6

46 Mert hallják vala, hogy ők nyelveken szólnak, és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter: ApCsel 2,1-4; 19,6

47 Vajon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szentlelket, miképpen mi is? ApCsel 8,36; ApCsel 15,8

48 És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék őt, hogy maradjon náluk néhány napig. ApCsel 2,38