István vértanú prédikációja, elragadtatása és halála

1 Monda pedig a főpap: Vajon így vannak-é hát ezek?

2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott.

3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, amelyet mutatok néked! 1Móz 12,1-3

4 Akkor kimenvén a káldeusok földéből, lakozék Háránban, és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok. 1Móz 11,31.32

5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is, és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának őutána, holott nem vala néki gyermeke. 1Móz 12,7; 13,15

6 Szólt pedig az Isten akképpen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják négyszáz esztendeig. 1Móz 15,13.16

7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem – monda az Isten –, és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen. 1Móz 15,14

8 És adta néki a körülmetélés szövetségét. És így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon, és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkát. 1Móz 17,9.10; 1Móz 21,2-4; 1Móz 25,21.26; 1Móz 29,31-35; 30,5-24

9 A pátriárkák pedig irigységből eladák Józsefet Egyiptomba, de Isten vele vala. 1Móz 37,4.28

10 És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcsességet a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, ki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá. 1Móz 41,38-44

11 Következék pedig éhség Egyiptom és Kánaán egész földére, és nagy nyomorúság, és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Egyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat. 1Móz 42,2-3

13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a fáraó megtudá a József nemzetségét. 1Móz 45,1-3

14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét. 1Móz 46,27; 2Móz 1,5; 5Móz 10,22

15 Leméne azért Jákób Egyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink. 1Móz 46,5-7; 1Móz 49,33; 2Móz 1,6

16 És elvitetének Sikembe, és helyeztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emórnak, a Sikem atyjának fiaitól. 1Móz 23,16; 33,19; 50,13; Józs 24,32

17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnövekedék a nép és megsokasodék Egyiptomban 1Móz 15,16; 2Móz 1,7; 4Móz 1,45-47

18 mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet. 2Móz 1,8-22

19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.

20 Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. 2Móz 2,2; Zsid 11,23

21 Mikor pedig kitétetett, a fáraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. 2Móz 2,10

22 És Mózes taníttaték az egyiptombeliek minden bölcsességére, és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait. 2Móz 2,11.12

24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az egyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, aki bosszúsággal illettetett.

25 És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ad nékik szabadulást, de azok nem értették meg.

26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti, miért illetitek egymást bosszúsággal? 2Móz 2,13.14

27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mirajtunk?

28 Csak nem akarsz engem is megölni, miképpen megöléd tegnap az egyiptomit?

29 E beszédre aztán Mózes elfuta, és lőn jövevény a Midián földén, ahol két fia születék. 2Móz 2,15.21.22

30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai-hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában. 2Móz 3,1-6

31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig odaméne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava őhozzá:

32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. 2Móz 3,6.15.16

33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról, mert a hely, amelyen állasz, szent föld. 2Móz 3,5; Józs 5,15

34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam. Most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba. 2Móz 3,7-10

35 Ezt a Mózest, akit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? Ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, aki megjelent néki a csipkebokorban. ApCsel 7,27; 2Móz 3,2-10

36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Egyiptomnak földében és a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig. 2Móz 7,10.12.20; 2Móz 14,21-28; 2Móz 15,25; 17,5.6

37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátok fiai közül, mint engem: azt hallgassátok. 5Móz 18,15.18

38 Ez az, aki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sínai-hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja, 2Móz 20,21; 34,28.32; 5Móz 32,47; Zsid 4,12; 1Pt 1,23

39 akinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívükben Egyiptom felé fordulának.

40 Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert ez a Mózes, ki minket Egyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ővele. 2Móz 32,1

41 És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban. 2Móz 32,2-6

42 Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének, amint meg van írva a próféták könyvében: Vajon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza? Jer 19,13; Róm 1,25; Ám 5,25-27

43 Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát és a ti isteneteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok. Elviszlek azért titeket Babilonon túl. 3Móz 18,21; 20,2; 1Kir 11,7; 2Kir 23,10

44 A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, amint parancsolta az, aki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala. 2Móz 25,40

45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől mind a Dávidnak napjaiig, Józs 3,13-15

46 ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének. 1Sám 13,14; 2Sám 7,2; 1Krón 17,1; Zsolt 132,2-5

47 Salamon építe pedig néki házat. 1Kir 6,1; 2Krón 3,1

48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja: 1Kir 8,27; 2Krón 6,18

49 A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya. Micsoda házat építhettek nékem? – azt mondja az Úr – Vagy melyik az én nyugodalmamnak helye? Ésa 66,1.2

50 Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?

51 Keménynyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szentléleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképpen. 5Móz 9,6; Ésa 63,10; Jer 6,10; 9,26

52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, Mt 5,12; Lk 11,47-51; ApCsel 3,14.15

53 kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. ApCsel 7,38; Gal 3,19; Zsid 2,2

54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek, és fogaikat csikorgatják vala őellene.

55 Mivel pedig teljes vala Szentlélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét és Jézust állani az Istennek jobbja felől. ApCsel 6,3.5; Mt 26,64; Mk 14,62; Lk 22,69; Róm 8,34

56 És monda: Ímé, látom az egeket megnyílni és az Emberfiát az Isten jobbja felől állani.

57 Felkiáltván pedig nagy fennszóval, füleiket bedugák, és egy akarattal reárohanának,

58 és kiűzvén a városon kívül, megkövezék. A tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le. 3Móz 24,14.16; ApCsel 6,13; 5Móz 17,7; ApCsel 22,20

59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik, és ezt mondja vala: Uram, Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet! Zsolt 31,6; Lk 23,46

60 Térdre esvén pedig, nagy fennszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék. Lk 23,34; Mt 5,44