Anániás és Safira

1 Egy ember azonban, név szerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát.

2 És félretőn az árából feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.

3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szentlelket, és a mezőnek árából félretégy?

4 Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.

5 Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala. És mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.

6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték.

7 Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne.

8 Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért.

9 Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé, a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged.

10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghala. Bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.

11 És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.

12 Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között, és egy akarattal mindnyájan a Salamon tornácában valának.

13 Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni, hanem a nép magasztalá őket. ApCsel 2,47

14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz: úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága. ApCsel 11,24

15 Úgyannyira, hogy az utcákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülük. ApCsel 19,12

16 És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötrötteket: kik mind meggyógyulának.

Az apostolok fogsága és kiszabadulása

17 De felkelvén a főpap és mind, akik vele valának, azaz a szadduceusok felekezete, betelének irigységgel, ApCsel 4,1.2

18 és ráveték kezüket az apostolokra, és a közönséges tömlöcbe tevék őket. ApCsel 4,3

19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöc ajtaját, és kihozván őket, monda: ApCsel 12,7-11; 16,23-28

20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!

21 Azok pedig ezt hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A főpap pedig elmenvén és a vele levők, egybehívák a gyűlést és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöcbe, hogy azokat előhozzák.

22 Mikor azonban a poroszlók odamentek, nem találák őket a tömlöcben, visszatérvén tehát, megjelenték,

23 mondván: A tömlöcöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva, mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.

24 Amint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez. ApCsel 4,1; ApCsel 2,12

25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöcbe vetettetek, a templomban állanak, és tanítják a népet.

26 Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül, féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.

27 Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé, és megkérdé őket a főpap,

28 mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé, betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mireánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét. ApCsel 4,18; Mt 27,25

29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek. ApCsel 4,19

30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.

31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát. Ef 1,20-22; Lk 1,77; 24,47

32 És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szentlélek is, kit Isten adott azoknak, akik néki engednek. Lk 24,48; ApCsel 1,22; 2,32; 3,15; Jn 15,26.27

33 Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket.

Gamáliel tanácsa

34 Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, név szerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat. ApCsel 22,3

35 És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!

36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott, ő megöletett, és mindnyájan, akik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek.

37 Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított, ez is elveszett, és mindazok, akik őt követték, szétszórattak. Lk 2,1

38 Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács vagy e dolog, semmivé lesz,

39 ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt, nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.

40 Engedének azért néki, és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket. ApCsel 22,19; Mk 13,9; 2Kor 11,24.25; ApCsel 4,17.18

41 Ők annak okáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek. Mt 5,11.12; Lk 6,22.23; Fil 1,29

42 És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust. ApCsel 2,46