Izráel királyt kíván

1 És lőn, hogy amikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izráel felett.

2 Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve, és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak. 1Móz 21,31

3 De fiai nem járának az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet. 2Móz 23,6.8

4 Összegyűlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.

5 És mondának néki: Ímé, te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útjaidon. Most azért válassz nékünk királyt, aki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás! 5Móz 17,14

6 Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, aki ítéljen felettünk! És könyörge Sámuel az Úrhoz.

7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, amit mondanak néked, mert nem téged utáltak meg, hanem engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük.

8 Mindama cselekedetek szerint, amelyeket véghezvittek attól a naptól kezdve, amelyen kihoztam őket Egyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak), veled is aszerint cselekesznek.

9 Most azért hallgass szavukra, mindazáltal tégy ellenük bizonyságot, és add tudtukra a király hatalmát, aki uralkodni fog felettük.

Sámuel elmondja a király hatalmát

10 És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért.

11 És monda: A királynak, aki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: Fiaitokat elveszi, és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak.

12 Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett. Velük szántatja meg barázdáit, és velük végezteti aratását, készítteti hadiszerszámait és harci szekereihez az eszközöket.

13 Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek.

14 Elveszi legjobb szántóföldjeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kertjeiteket, és szolgáinak adja.

15 Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja.

16 Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.

17 Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.

18 És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.

19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! Hanem király legyen felettünk!

20 És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harcainkat!

21 És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak.

22 És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavukra, és adj nékik királyt! És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába!