Pál működése és élményei Ikóniumban, Listrában, Derbében, visszatérése Antiókhiába

1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.

2 Akik azonban a zsidók közül nem hívének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.

3 Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által. ApCsel 4,29-30; Zsid 2,4

4 De a városnak sokasága meghasonlék, és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.

5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egyben támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket.

6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba: Listrába és Derbébe és a körül való tartományba,

7 és ott prédikálják vala az evangéliumot.

8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. ApCsel 3,2-8

9 Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit reáfüggesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,

10 monda nagy fennszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt. Ésa 35,6

11 A sokaság pedig mikor látta, amit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!

12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.

13 Jupiter papja pedig, akinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.

14 Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván

15 és ezt mondván: Férfiak, miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat. ApCsel 10,25.26; 1Thessz 1,9; ApCsel 4,24; 17,24

16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni. ApCsel 17,30; Róm 1,24

17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket. ApCsel 17,27.28; Róm 1,19.20

18 És ezeket mondván, nagy nehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.

19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt. 2Kor 11,25; 2Tim 3,11

20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba, és másnap Barnabással elméne Derbébe.

21 És miután hirdették az evangéliumot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.

22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk. ApCsel 11,23; 13,43; Mt 10,38.39; 1Thessz 3,3.4; 2Tim 3,12

23 Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván böjtölésekkel egyben, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala. Tit 1,5; ApCsel 13,3

24 És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.

25 És miután Pergában hirdették az igét, lemenének Attáliába.

26 És onnét elhajózának Antiókhiába, ahonnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.

27 Mikor pedig megérkeztek, és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.

28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.