Sámuel királlyá keni Sault

1 Akkor elővevé Sámuel az olajos szelencét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?

2 Mikor azért te most elmégy tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett Benjámin határában Selsáhnál, akik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala, és ímé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért? 1Móz 35,19

3 És mikor onnan továbbmégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez: az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort.

4 És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked. Te pedig vedd el azokat kezükből!

5 Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jőnek le, előttük lant, dob, síp és hárfa lesz, és ők maguk prófétálnak.

6 Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velük együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszel.

7 Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mindazt, ami csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.

8 Most azért menj le énelőttem Gilgálba, és ímé, én lemegyek tehozzád, hogy égőáldozatot áldozzam, és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél!

9 És lőn, amint hátrafordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mindazok a jelek.

10 És mikor elmenének ama hegyre, ímé, a prófétáknak serege vele szembejöve, és az Istennek lelke őreá szálla, és prófétála ő közöttük.

11 És lőn, hogy mindazok, kik ismerték őt annak előtte, mikor látták, hogy ímé, a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?

12 És felele egy közülük, és monda: Ugyan kicsoda az ő atyjuk? Azért lőn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?

13 És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.

14 Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És ő monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.

15 Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?

16 És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De amit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.

Saul sorsvetés által királlyá lesz

17 És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz.

18 És monda Izráel fiainak: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az egyiptombeliek kezéből és mind amaz országok kezéből, melyek sanyargatának titeket.

19 Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, aki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból, és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk! Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint!

20 És mikor előállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték sors által a Benjámin nemzetsége.

21 Akkor előállatá a Benjámin nemzetségét az ő háza népei szerint, és kiválasztaték a Mátri háza népe, azután kiválasztaték Saul, Kisnek fia. És keresék őt, de nem találták meg.

22 Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé, ő a holmik közé rejtőzék el.

23 Akkor elfutának, és előhozták őt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé.

24 És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, akit választott az Úr? Hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között. Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!

25 Sámuel pedig előadá a nép előtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.

26 Azután Saul is elment haza Gibeába, és vele ment a sokaság, akiknek szívét Isten megindította vala.

27 Némely kaján emberek azonban azt mondák: Mit segíthet ez rajtunk? És megvetették őt, és ajándékot nem vivének néki. Ő pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott volna.