A hetven tanítvány kiküldése és visszajövetele

1 Ezek után pedig rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová ő menendő vala.

2 Monda azért nékik: Az aratni való sok, de a munkás kevés, kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába! Mt 9,37

3 Menjetek el! Ímé, én elbocsátlak titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Mt 10,16

4 Ne hordozzatok erszényt, se táskát, se sarut, és az úton senkit ne köszöntsetek! Lk 9,3; 2Kir 4,29

5 Valamely házba bementek, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Mt 10,12.13

6 És ha lesz ott valaki békességnek fia, a ti békességtek azon marad, ha nem, tireátok tér vissza.

7 Ugyanazon házban maradjatok pedig, azt evén és iván, amit ők adnak. Mert méltó a munkás az ő jutalmára. Ne járjatok házról házra! Mt 10,11; Mk 6,10; 5Móz 25,4; 1Tim 5,17.18

8 És valamely városba bementek, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit előtökbe adnak!

9 És gyógyítsátok a betegeket, akik ott lesznek, és mondjátok nékik: Elközelített hozzátok az Isten országa. Mt 3,2

10 Valamely városba pedig bementek, és titeket be nem fogadnak, annak utcáira kimenvén, ezt mondjátok:

11 Még a port is, amely reánk ragadt a ti várostokból, itt köztetek letöröljük; mindazáltal ez legyen tudtotokra, hogy az Isten országa elközelített hozzátok. Mt 10,14; Mk 6,11; ApCsel 13,51

12 Mondom pedig néktek, hogy a sodomabeliek állapota tűrhetőbb lesz ama napon, hogynem azé a városé.

13 Jaj néked, Korazin! Jaj néked, Bethsaida! Mert ha Tírusban és Sidonban lettek volna azok a csodák, melyek tebenned lőnek, régen zsákban és hamuban ülve megtértek volna. Mt 11,20-24

14 Hanem Tírusnak és Sidonnak tűrhetőbb lesz állapota az ítéletkor, hogynem néktek.

15 És te, Kapernaum, mely mind az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz lealáztatni.

16 Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem elküldött. Mt 10,40; Mk 9,37

17 Visszatére pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még az ördögök is engednek nékünk a te neved által!

18 Ő pedig monda nékik: Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből.

19 Ímé, adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején, és semmi nem árthat néktek. Zsolt 91,13; ApCsel 28,3.5

20 De azon ne örüljetek, hogy a lelkek néktek engednek, hanem inkább azon örüljetek, hogy a ti neveitek fel vannak írva a mennyben. Zsid 12,23

Jézus hálaimája

21 Azon órában örvendeze Jézus lelkében, és monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted. Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted. Mt 11,25.26; 1Kor 1,19.26

22 Mindent nékem adott az én Atyám: és senki sem tudja, kicsoda a Fiú, csak az Atya, és kicsoda az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú akarja megjelenteni. 1Kor 15,27; Jn 1,18; Mt 11,27; 1Tim 2,4

23 És a tanítványokhoz fordulván, monda ő maguknak: Boldog szemek, amelyek látják azokat, amelyeket ti láttok. Mt 13,16; 1Pt 1,10.12

24 Mert mondom néktek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látták, és hallani, amiket hallotok, de nem hallották.

Példázat az irgalmas samaritánusról

25 És ímé, egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem?

26 Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? Mint olvasod?

27 Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből, és a te felebarátodat, mint magadat! 5Móz 6,5

28 Monda pedig annak: Jól felelél, ezt cselekedd, és élsz. Ez 20,11; Mt 7,21

29 Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom?

30 Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, akik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és otthagyák félholtan.

31 Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, aki azt látván, elkerülé.

32 Hasonlóképpen egy lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.

33 Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, ahol az vala, és mikor azt látta, könyörületességre indula.

34 És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba, és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.

35 Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezenfölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.

36 E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, aki a rablók kezébe esett?

37 Az pedig monda: Az, aki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is akképpen cselekedjél!

Mária és Márta: egy a szükséges dolog

38 Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba, egy Márta nevű asszony pedig befogadá őt házába. Jn 11,1

39 És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. Jn 11,2

40 Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban, előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem!

41 Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy, és sokra igyekezel.

42 De egy a szükséges dolog, és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik őtőle. Préd 12,15