1Királyok
11. fejezet
Salamon feleségei és bálványozása
1 Salamon király pedig megszerete sok idegen asszonyt, mégpedig a fáraó leányán kívül a moábiták, ammoniták, edomiták, szidonbeliek és hitteusok leányait. 5Móz 17,17
2 Olyan népek közül, akik felől azt mondotta volt az Úr az Izráel fiainak: Ne menjetek hozzájuk, és őket se engedjétek magatokhoz jőni, bizonyára az ő isteneik után hajtják a ti szíveteket. Ezekhez ragaszkodék Salamon szeretettel. 2Móz 34,16; 5Móz 7,3.4
3 És valának néki feleségei, hétszáz királynéasszony és háromszáz ágyas; és az ő feleségei elhajták az ő szívét. 1Kir 21,25
4 És mikor megvénült Salamon, az ő feleségei elhajták az ő szívét az idegen istenek után, úgyhogy nem volt már az ő szíve tökéletes az Úrhoz, az ő Istenéhez, amint az ő atyjának, Dávidnak szíve.
5 Mert Salamon követi vala Astoretet, a szidonbeliek istenét és Milkómot, az ammoniták utálatos bálványát. Bír 2,13
6 És gonosz dolgot cselekedék Salamon az Úr szemei előtt, és nem követé olyan tökéletességgel az Urat, mint Dávid, az ő atyja.
7 Akkor építe Salamon templomot Kámosnak, a moábiták utálatos bálványának a hegyen, amely Jeruzsálem átellenében van, és Moloknak, az Ammon fiai utálatos bálványának. 4Móz 21,29; Bír 11,24; 3Móz 18,21; 20,2
8 És ekképpen cselekedék Salamon mind az ő idegen feleségeivel, akik az ő isteneiknek tömjéneztek és áldoztak.
9 Megharaguvék azért az Úr Salamonra, hogy elhajlott az ő szíve az Úrtól, Izráel Istenétől, aki megjelent volt néki kétszer is. 1Kir 3,5; 9,2
10 És azt parancsolta volt néki, hogy ne kövessen idegen isteneket, és mégsem őrizte meg az Úr parancsolatát.
11 Monda azért az Úr Salamonnak: Miután ez történt veled, és nem őrizted meg az én szövetségemet és az én rendelésimet, amelyeket parancsoltam néked, elszakasztván elszakasztom tőled az országot, és adom a te szolgádnak. 1Kir 6,12; 12,16-20
12 Mindazáltal míg élsz, nem cselekszem ezt Dávidért, a te atyádért. Hanem a te fiadnak kezétől szakasztom el azt.
13 De nem szakasztom el az egész birodalmat, hanem egy nemzetséget adok a te fiadnak Dávidért, az én szolgámért és Jeruzsálemért, amelyet magamnak választottam. 1Kir 12,20-24
14 És ellenséget támaszta az Úr Salamonra, az edombeli Hadádot, aki az edombeli királyi nemből való vala.
15 Mert mikor Dávid az edomiták ellen ment volt, és Joáb, a sereg fővezére elment volt a megöletteknek temetésére, és levágott minden férfiú nemet Edomban – 2Sám 8,14
16 mert hat hónapig volt ott Joáb az egész Izráellel, míg minden férfiúi nemet ki nem vesztett Edomban –,
17 akkor szaladott vala el Hadád és vele együtt valami edomiták az ő atyjának szolgái közül ővele, bemenvén Egyiptomba. Hadád pedig akkor még kis gyermek volt.
18 Kik felkelvén Midiánból, menének Páránba, és melléjük vévén a páránbeli férfiak közül, bemenének Egyiptomba a fáraóhoz, az egyiptombeli királyhoz, aki házat ada néki, és ételt, italt szolgáltata néki, és jószágot is ada néki.
19 Igen kedvében lőn azért Hadád a fáraónak, úgyannyira, hogy feleségül adá néki az ő feleségének húgát, Táfnes királyasszonynak húgát.
20 És a Táfnes húga szülé néki Génubátot, az ő fiát, és elválasztá azt Táfnes a fáraó házában, és Génubát ott volt a fáraó házában a fáraó fiai között.
21 Mikor pedig Hadád meghallotta Egyiptomban, hogy Dávid elaludt az ő atyáival, és hogy Joáb is, a seregnek fővezére meghalt, monda Hadád a fáraónak: Bocsáss el engem, hadd menjek el az én földembe!
22 És felele néki a fáraó: Mi nélkül szűkölködöl énnálam, hogy a te földedbe igyekezel menni? Felele az: Semmi nélkül nem szűkölködöm, de kérlek, bocsáss el engem.
23 És támaszta az Isten néki más ellenséget is, Rézont, az Eljada fiát, aki elfutott vala Hadadézertől, a sóbabeli királytól, az ő urától. 2Sám 8,3; 10,19
24 És hadakozó férfiakat gyűjtött maga mellé, és ő vala a sereg hadnagya, mikor megölé őket Dávid. Azután Damaszkuszba menvén ott lakának, és uralkodának Damaszkuszban.
25 És ellensége volt Izráelnek, Salamonnak egész életében a nyomorúságon kívül, amelyet Hadád szerze, és gyűlölte Izráelt, és uralkodott Szíriában.
26 Azután Jeroboám, a Nébát fia, Seredából való Efrateus – akinek anyja Sérua, egy özvegyasszony volt –, a Salamon szolgája emelte fel kezét a király ellen. 2Krón 13,6.7
27 Annak pedig, amiért felemelte kezét a király ellen, ez volt az oka: Mikor Salamon megépítette Millót, és berakatta az ő atyjának, a Dávid városának romlását,
28 Jeroboám erős férfiú vala. És látván Salamon, hogy az ő szolgája az ő dolgában szorgalmatos, reábízá a József háza gondviselésének egész terhét. 1Móz 48,1.5
29 És történt ebben az időben, hogy mikor kiment egyszer Jeroboám Jeruzsálemből, találkozék az úton Ahijával, a silóbeli prófétával, és rajta új köpönyeg volt, és csak ketten valának a mezőn együtt.
30 És megragadván Ahija az új ruhát, amely azon volt, hasítá azt tizenkét részre. 1Kir 12,15
31 És monda Jeroboámnak: Vedd el magadnak a tíz részt, mert ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Ímé, elszakasztom ez országot Salamon kezétől, és néked adom a tíz nemzetséget.
32 Egy nemzetséget hagyok pedig őnála az én szolgámért, Dávidért és Jeruzsálem városáért, amelyet magamnak választottam az Izráel minden nemzetségei közül.
33 Mégpedig azért, mert elhagytak engem, és imádták Astoretet, a szidonbeliek istenét és Kámost, a moábiták istenét és Milkomot, az Ammon fiainak istenét, és nem jártak az én útjaimban, hogy azt cselekedték volna, ami tetszett volna az én szemeimnek: az én rendelésimet és végzéseimet, amint Dávid, az ő atyja.
34 De nem veszem el az egész birodalmat az ő kezétől, hanem akarom, hogy fejedelem legyen életének minden idejében Dávidért, az én szolgámért, akit választottam, mivelhogy megőrizte az én parancsolatimat és rendeléseimet. 2Sám 7,12.15
35 Hanem az ő fiának kezétől már elveszem a királyságot, és néked adom azt, tudniillik a tíz nemzetséget. 1Kir 12,17-20
36 Az ő fiának pedig egy nemzetséget adok, hogy Dávidnak, az én szolgámnak legyen előttem szövétneke* mindenkor Jeruzsálemben, a városban, amelyet magamnak választottam, hogy ott helyeztessem az én nevemet. Zsolt 132,17
37 Téged pedig felveszlek, és uralkodol mindenekben a te lelkednek kívánsága szerint, és király lész az Izráelen.
38 És ha te minden parancsolatimnak engedéndesz, és járándasz az én utaimban, és azt cselekedénded, ami tetszik nékem, megőrizvén az én rendelésimet és parancsolatimat, amint Dávid, az én szolgám cselekedett, én veled leszek, és építek néked állandó házat, amint Dávidnak építettem, és néked adom az Izráelt. 1Kir 9,4.5
39 És megsanyargatom ezért a Dávid magvát, de mégsem örökre. 2Sám 7,14; Mik 5,2-4
40 Igyekezik vala pedig Salamon megölni Jeroboámot. Ezért felkelvén Jeroboám, futa Egyiptomba Sésákhoz, az egyiptombeli királyhoz, és ott volt Egyiptomban Salamon haláláig. 1Kir 14,25.26
41 Salamonnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei – amelyeket cselekedett – és bölcsessége avagy nem írattattak-é meg a Salamon cselekedeteiről írott könyvben? 2Krón 9,29-31
42 Az az idő pedig, amelyben uralkodott Salamon Jeruzsálemben az egész Izráelen, negyven esztendő.
43 És elaluvék Salamon az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyjának, Dávidnak városában. És Roboám, az ő fia uralkodék helyette. 2Sám 5,7.9