Salamon templomszentelési imája

1 Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék ködben. 1Kir 8,12; 2Móz 20,21; 3Móz 16,2; 4Móz 12,5

2 Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, ahol örökké lakjál. 2Krón 2,6

3 Azután megfordult a király, és megáldá Izráel egész gyülekezetét. És Izráel egész gyülekezete felállott. 1Kir 8,14

4 És monda: Áldott az Úr, Izráel Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván: 2Sám 7,5-13; 1Krón 22,9.10

5 Attól a naptól fogva, amelyen kihozám az én népemet Egyiptom földjéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, amelyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek, Izráelnek vezére lenne.

6 Hanem Jeruzsálemet választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy vezére lenne az én népemnek, Izráelnek. 2Krón 7,12; 1Krón 21,18.26; 22,1

7 Ámbár az én atyám, Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izráel Istenének, 1Krón 29,3

8 de az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted.

9 Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, aki a te ágyékodból származik, ő épít az én nevemnek házat. 2Sám 7,12.13

10 És beteljesíté most az Úr az ő beszédét, amelyet szólott, mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székébe, amint az Úr megmondotta volt, és megépítém a házat az Úrnak, Izráel Istene nevének.

11 És abba helyeztem a ládát, amelyben az Úrnak szövetsége van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival. 2Krón 5,10

12 És odaállott Salamon az Úr oltára elé az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette. 1Kir 8,22

13 Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézből, amelyet a tornácnak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete előtt, kezeit az ég felé kiterjeszté,

14 és monda: Oh, Uram, Izráelnek Istene, nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, aki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, akik teelőtted teljes szívvel járnak! 2Móz 3,6; 15,11

15 Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit szólottál néki teelőtted, mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, amint e mai napon megtetszik.

16 Most azért, oh, Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, amit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak ígértél, mondván: Nem fogy el előttem a te magodból való férfiú, aki az Izráelnek királyi székiben üljön, csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjukat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te énelőttem jártál. 2Sám 7,12-16; 1Kir 9,4-7

17 Most azért, oh, Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!

18 (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím, az egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbé e ház, amelyet én építettem.) 2Krón 2,6; ApCsel 7,48.49

19 És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh, én Uram, Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, amellyel könyörög a te szolgád előtted!

20 Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, amelyről azt mondottad, hogy nevedet abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, amikor e helyen könyörögne! 2Sám 7,13; 2Móz 20,24

21 Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek, Izráelnek könyörgését, amikor könyörögni fognak e helyen! Hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes!

22 Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék, és ő idejő, megesküszik oltárod előtt ebben a házban, 2Móz 22,10.11

23 te hallgasd meg a mennyből, és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ő útját, és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint!

24 Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izráel az ő ellenségeitől, mivel teellened vétkeztek, és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak teelőtted e házban, 5Móz 28,15

25 te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, amelyet adtál nékik és az ő atyáiknak!

26 Mikor az ég berekesztetik, és nem lészen eső, mivel vétkeztek teellened, és imádkozni fognak e helyen, és vallást tesznek a te nevedről, és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket, 5Móz 28,23.24

27 te hallgasd meg a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izráelnek, minekutána őket megtanítándod az igaz útra, amelyen járjanak! És adj esőt a te földedre, amelyet adtál a te népednek örökségül!

28 Éhség ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya,* sáska, cserebogár, ha az ő ellensége szorongatja az ő birodalmának földjében, ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájuk, 2Krón 20,9; Ésa 37,14-29

29 aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki, vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri ki-ki az ő csapását és fájdalmát, és kezeit e házban kiterjeszténdi,

30 te hallgasd meg a mennyből, a te lakhelyedből, és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útjai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét, Jer 17,10

31 hogy féljenek téged, járván a te útjaidon, míg élnek e föld színén, amelyet adtál volt a mi atyáinknak!

32 Sőt még az idegent is, aki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor idejutván, könyörögnek e házban, 1Kir 8,41-43

33 te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, amelyet én építettem!

34 Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, amelyen elbocsátod őket, ha könyörögnek, hozzád fordulván e város felé, amelyet választottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem, Dán 6,10

35 te hallgasd meg az égből az ő könyörgésüket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot!

36 Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, aki nem vétkeznék), és reájuk megharagudván, az ellenség kezébe adándod, és őket fogságba viendik azok, akiktől megfogattak, messze földre vagy közelre, Péld 20,9; 1Jn 1,8.10

37 és ha az idegen földön, ahol fogva tartatnak, magukba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk – 2Krón 33,11-13; Dán 9,4-23

38 és megtérendenek tehozzád teljes szívükből és teljes lelkükből az ő fogságuk földjében, ahol őket fogva tartják, és könyörögnek hozzád, az ő földjüknek útja felé fordulva, amelyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, amelyet választottál magadnak, és e ház felé, amelyet a te nevednek építettem,

39 hallgasd meg akkor az ő könyörgésüket és imádságukat a mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett!

40 Most azért, oh, én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva, és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen!

41 És most kelj fel, oh, Úr Isten, a te nyugodalmadba, te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh, Úr Isten, öltöztessenek fel üdvösséggel, és a te szentjeid örvendezzenek a jóban! 4Móz 10,35; 2Móz 25,10-22; Zsolt 132,9

42 Oh, Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett királyod orcáját! Emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!