Jákób temetése Hebronban

1 József pedig az ő atyja orcájára borula, és siránkozék felette, és csókolgatá őt.

2 És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját. És bebalzsamozák az orvosok Izráelt.

3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az egyiptombeliek hetven napig.

4 És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a fáraó háza népéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a fáraónak, mondván:

5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé, én meghalok. Az én síromba, melyet Kánaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem! Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. 1Móz 47,29-31

6 És monda a fáraó: Eredj el, és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged!

7 Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a fáraó szolgái, az ő házának vénei és Egyiptom földjének minden vénei.

8 Józsefnek is egész háznépe és az ő bátyjai és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földjén.

9 Felmenének annak felette ővele szekerek is és lovagok, úgyhogy igen nagy sereg vala.

10 Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.

11 És láták az ország lakosai, a Kánaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az egyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van.

12 Akképpen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, amiképpen megparancsolta vala nékik.

13 Elvivék ugyanis őt az ő fiai Kánaán földjére, és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek a khitteus Efrontól Mamrénak átellenében. ApCsel 7,16; 1Móz 23,16.17

14 És visszatére József Egyiptomba, ő és az ő atyjafiai és mindazok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.

József nagylelkűsége

15 Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjuk meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk. 1Móz 37,28

16 Üzenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:

17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek teellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják! József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.

18 Járulának pedig őhozzá az ő testvérei is, és leborulának előtte, és mondának: Ímé, mi a te szolgáid vagyunk.

19 József pedig monda: Ne féljetek! Avagy Isten gyanánt vagyok-é én?

20 Ti gonoszt gondoltatok énellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy, amint ma, hogy sok nép életét megtartsa.

21 Most annak okáért ne féljetek! Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvigasztalá őket, és szívükre beszéle.

22 József pedig Egyiptomban lakozék: mind ő, mind az ő atyjának háza népe. És éle József száztíz esztendeig.

23 És látá József Efraimtól harmadízben való fiait. Manassé fiának, Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.

József halála

24 És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket, és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Zsid 11,22

25 És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal. 2Móz 13,19; Józs 24,32

26 És meghala József száztíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Egyiptomban. 1Móz 50,22