Az aranyborjú

1 Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen, és mondá néki: Kelj fel, csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert nem tudjuk, mint lőn dolga ama férfiúnak, Mózesnek, aki minket Egyiptom földéből kihozott. ApCsel 7,40

2 És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, amelyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok énhozzám!

3 Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.

4 És elvevé kezükből, és alakítá azt vésővel, így csinála abból öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid, Izráel, akik kihoztak téged Egyiptom földéről. Zsolt 106,19

5 Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak ünnepe lesz!

6 Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is. Azután leüle a nép enni és inni, azután felkelének játszani. 1Kor 10,7

7 Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj, menj alá, mert megromlott a te néped, amelyet kihoztál Egyiptom földéből.

8 Hamar letértek az útról, amelyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek maguknak, azt tisztelik, és annak áldoznak, és azt mondják: Ezek a te isteneid, Izráel, akik téged kihoztak Egyiptom földéből. 1Kir 12,28

9 Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony keménynyakú nép. 2Móz 33,3

10 Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenük, és töröljem el őket! Téged azonban nagy néppé teszlek. 4Móz 14,12

11 De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne, Uram, a te haragod néped ellen, amelyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Egyiptomnak földéről?

12 Miért mondanák az egyiptomiak, mondván: Vesztükre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörölje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet! 4Móz 14,13-16

13 Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről, a te szolgáidról, kiknek megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat, mint az égnek csillagait, és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké. 1Móz 15,18; 26,4; 28,13

14 És abbahagyá az Úr azt a veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.

15 Megfordula azért, és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája. Mindkét oldalukon beírt táblák: mind egyfelől, mind másfelől beírva.

16 A táblák pedig Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra. 2Móz 31,18; 5Móz 9,10

17 Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harckiáltás van a táborban.

18 Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.

Mózes haragja

19 És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a táncolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.

20 Azután fogá a borjút, amelyet csináltak vala, tűzben megégeté, és apróra töré, mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival. 5Móz 9,21

21 És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?

22 Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, hogy gonosz.

23 Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, akik előttünk járjanak, mert ama férfiúnak, Mózesnek, ki minket Egyiptom földéről kihozott, nem tudjuk, mint lőn dolga.

24 Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le! És nékem ideadák, én pedig a tűzbe vetettem, és e borjú formáltaték.

25 És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket ellenségeik csúfjára.

26 Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: Aki az Úré, ide hozzám! És gyűlének őhozzá mind a Lévi fiai.

27 És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és ki-ki ölje meg az ő atyjafiát, barátját és rokonságát!

28 A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.

29 És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, ki-ki az ő fia és atyjafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok!

Mózes közbenjár a népért

30 És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.

31 Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el, mert aranyból csinált magának isteneket.

32 De most bocsásd meg bűnüket, ha pedig nem: törölj ki engem a te könyvedből, amelyet írtál! 4Móz 11,15

33 És monda az Úr Mózesnek: Aki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.

34 Most azért eredj: vezesd a népet, ahová mondottam néked! Ímé, angyalom megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnüket is meglátogatom. Ésa 63,9

35 És megverte az Úr a népet ezért is, amit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala. 4Móz 11,1.33