József álmai

1 Jákób pedig lakozék az ő atyja bujdosásának földjén, Kánaán földjén. Zsid 11,9

2 Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának, az ő atyja feleségeinek fiai mellett. És József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.

3 Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt, és cifra ruhát csináltat vala néki.

4 Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani. 1Móz 49,23

5 És álmot álmodék József, és elbeszélé az ő bátyjainak, és azok annál inkább gyűlölik vala őt.

6 Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.

7 Ímé, kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé, az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körülállanak, és az én kévém előtt meghajolnak vala. 1Móz 42,6

8 És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.

9 Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: Ímé, megint álmot álmodtam. Ímé, a nap és a hold és tizenegy csillag meghajol vala énelőttem.

10 S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az, amelyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád- és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat teelőtted a földig?

11 Irigykednek vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot. ApCsel 7,9

Józsefet eladják Egyiptomba

12 Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjuk juhait őrizzék,

13 monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájuk küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.

14 És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem! Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe.

15 Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keresel?

16 És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?

17 És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba! Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban.

18 Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájuk, összebeszélének, hogy megölik.

19 És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!

20 Most hát jertek, öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba, és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.

21 Meghallá pedig Rúben, és megmenté őt kezükből, és mondá: Ne üssük őt agyon! 1Móz 42,22

22 És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, amely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá! Azért, hogy megszabadítsa őt kezükből, hogy visszavigye atyjához.

23 És lőn, amint odaére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a cifra ruhát, mely rajta vala.

24 És megragadák őt, és beleveték a kútba. A kút pedig üres vala, nem vala víz benne.

25 Azután leülének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé, egy ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba.

26 És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?

27 Jertek, adjuk el őt az ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.

28 És menének arra midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az ismáelitáknak húsz ezüstpénzen. Azok pedig elvivék Józsefet Egyiptomba. Zsolt 105,17; ApCsel 7,9

29 És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé, József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.

30 És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?

Jákób gyásza

31 Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felsőruhát a vérbe.

32 És elküldék a cifra ruhát, és elvivék atyjukhoz, és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?

33 És megismeré azt, és monda: Fiam felsőruhája ez, fenevad ette meg őt, bizony széjjelszaggatta Józsefet. 1Móz 44,28

34 És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék, és gyászolá az ő fiát sokáig.

35 Felkelének pedig minden ő fiai és minden ő leányai, hogy vigasztalják őt, de nem akara vigasztalódni, hanem monda: Sírva megyek fiamhoz a sírba. És siratá őt az atyja. 1Móz 42,38

36 A midiániták pedig eladák őt Egyiptomba Pótifárnak, a fáraó főemberének, a testőrök főhadnagyának. 1Móz 39,1