Pál elmondja a zsidóknak megtérése történetét

1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amellyel most magamat előttetek mentem.

2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájuk, még inkább nyugalmat tanúsítottak. És monda:

3 Én zsidó ember vagyok, születtem a ciliciai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma. ApCsel 5,34; Gal 1,14; Fil 3,6

4 És ezt a tudományt üldöztem mindhalálig, megkötözvén és tömlöcbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat. ApCsel 8,3; 26,9-11; Gal 1,13; 1Kor 15,9

5 Miképpen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa, kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaszkuszba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek. ApCsel 9,2; 26,12

6 Lőn pedig, hogy amint menék, és közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem. ApCsel 9,3-8; 26,13-18

7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.

9 Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek, de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották.

10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel, és menj el Damaszkuszba, és ott megmondják néked mindazokat, amik elrendelvék néked, hogy véghezvigyed.

11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézen fogva, vezettetve menék Damaszkuszba.

12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek, ApCsel 9,10-18

13 hozzám jöve, és mellém állva monda nékem: Saul, atyámfia, nyerd vissza szemed világát! És én azon szempillantásban reátekintettem.

14 Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.

15 Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, amiket láttál és hallottál. ApCsel 26,16

16 Most annak okáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg, és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét!

17 Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem, és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben, ApCsel 9,26-30; 26,20

18 és látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem veszik be a te tanúbizonyság-tételedet énfelőlem!

19 És én mondék: Uram, ők maguk tudják, hogy én tömlöcbe vetettem, és vertem zsinagógánként azokat, akik hisznek vala tebenned.

20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék, és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, akik őt megölték. ApCsel 7,58; 8,1

21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé. ApCsel 9,15; 26,17.18; Róm 15,18.19; Gal 1,16

22 Hallgatják vala pedig őt e szóig, de most felemelék szavukat, mondván: Töröld el a föld színéről az ilyent, mert nem illik néki élni. ApCsel 21,36

23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,

24 parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.

25 Amint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni? ApCsel 16,37

26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni, mert ez az ember római.

27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.

28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.

29 Mindjárt eltávozának azért őtőle, akik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette. ApCsel 16,38

30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsukkal egyben hozzá menjenek. És levezetvén Pált, eleikbe állatá.