MÓZES II. KÖNYVE

20. fejezet

A tíz parancsolat

1 És szólá Isten mindezeket az igéket, mondván: 5Móz 5,6-21; Mt 5,17-48

2 Én, az Úr vagyok, a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptomnak földjéről, a szolgálat házából.

3 Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem! Józs 24,14

4 Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak! 3Móz 26,1; Zsolt 97,7; Ésa 40,18.25

5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek.

6 De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

7 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi. 3Móz 19,12; Mt 5,33.34

8 Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt! Ez 20,12; 2Móz 35,2

9 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, 2Móz 23,12; 34,21; 3Móz 23,3

10 de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van! 2Móz 16,23

11 Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. 1Móz 2,2.3

12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked! Mt 15,4; 19,19; Mk 10,19; Lk 18,20; Ef 6,2

13 Ne ölj! Mt 5,21.22; Róm 13,9

14 Ne paráználkodjál! Mt 5,27.28; Jak 2,11

15 Ne lopj! 2Móz 22,1; Ef 4,28

16 Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot! 5Móz 19,16-21

17 Ne kívánd a te felebarátodnak házát! Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a te felebarátodé! Róm 7,7; 5Móz 5,21

18 Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

19 És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk! Zsid 12,19

20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek!

21 Távol álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala. 2Móz 19,16.17

Milyen legyen az oltár

22 És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.

23 Ne csináljatok énmellém ezüstisteneket, és aranyisteneket se csináljatok magatoknak!

24 Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet! Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád, és megáldalak téged.

25 Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből, mert amint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt. 5Móz 27,5; Józs 8,30.31

26 Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon!

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában