Jézus utoljára jelenti be szenvedéseit

1 És mikor mindezeket a beszédeket elvégezte vala Jézus, monda az ő tanítványainak:

2 Tudjátok, hogy két nap múlva a húsvétnak ünnepe lészen, és az Emberfia elárultatik, hogy megfeszíttessék. Mk 14,1.2; Lk 22,1-2; Jn 11,55-57; Mt 20,18

3 Akkor egybegyűlének a főpapok, az írástudók és a nép vénei a főpap házába, akit Kajafásnak hívtak,

4 és tanácsot tartának, hogy Jézust álnoksággal megfogják és megöljék.

5 De azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy zendülés ne legyen a nép között.

Jézus megkenetése Betániában

6 És mikor Jézus Betániában, a poklos Simon házánál vala,

7 méne őhozzá egy asszony, akinél vala drága kenetnek alabástrom szelencéje, és az ő fejére tölté, amint az asztalnál ül vala.

8 Látván pedig ezt az ő tanítványai, bosszankodának, mondván: Mire való ez a tékozlás?

9 Mert eladhatták volna ezt a kenetet nagy áron, és adhatták volna a szegényeknek.

10 Mikor pedig ezt eszébe vette Jézus, monda nékik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Hiszen jó dolgot cselekedett énvelem.

11 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, de én nem leszek mindenkor veletek. 5Móz 15,11

12 Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt.

13 Bizony mondom néktek: Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez énvelem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére.

14 Akkor a tizenkettő közül egy, akit Iskariótes Júdásnak hívtak, a főpapokhoz menvén, Mk 14,10; Lk 22,4

15 monda: Mit akartok nékem adni, és én kezetekbe adom őt? Azok pedig rendelének néki harminc ezüstpénzt. Jn 11,57; Zak 11,12

16 És ettől fogva alkalmat keres vala, hogy elárulja őt. 1Tim 6,9.10

Páska és úrvacsora

17 A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük néked ételedre a húsvéti bárányt? Mk 14,12-16; Lk 22,7-13; 2Móz 12,1-28

18 Ő pedig monda: Menjetek el a városba ama bizonyos emberhez, és ezt mondjátok néki: A Mester üzeni: Az én időm közel van, nálad tartom meg a húsvétot tanítványaimmal.

19 És úgy cselekedének a tanítványok, amint Jézus parancsolta vala nékik, és elkészíték a húsvéti bárányt.

20 Mikor pedig beestveledék, letelepszik vala a tizenkettővel. Mk 14,17-26; Lk 22,14-23; Jn 13,21-26

21 És amikor esznek vala, monda: Bizony mondom néktek, tiközületek egy elárul engem.

22 És felettébb megszomorodva, kezdék mindannyian mondani néki: Én vagyok-é az, Uram?

23 Ő pedig felelvén, monda: Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem.

24 Az Emberfia jóllehet elmegyen, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Embernek Fiát elárulja; jobb volna annak az embernek, ha nem született volna.

25 Megszólalván Júdás is, aki elárulja vala őt, monda: Én vagyok-é az, Mester? Monda néki: Te mondád.

26 Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré, és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 1Kor 11,23-25

27 És vévén a poharat, és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan,

28 mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. 2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11

29 Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.

30 És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére. Zsolt 113-118; Lk 22,39; Jn 18,1

31 Akkor monda nékik Jézus: Mindnyájan ezen az éjszakán megbotránkoztok énbennem. Mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a nyájnak juhai. Zak 13,7; Jn 16,32

32 De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába. Mt 28,7

33 Péter pedig felelvén, monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is tebenned, én soha meg nem botránkozom.

34 Monda néki Jézus: Bizony mondom néked, ezen az éjszakán, mielőtt megszólal a kakas, háromszor megtagadsz engem. Mk 14,30; Lk 22,34; Jn 13,38

35 Monda néki Péter: Ha meg kell is veled halnom, meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólnak vala a többi tanítványok is. Mt 26,56

Gyötrődés a Gecsemáné kertjében

36 Akkor elméne Jézus velük egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek, és amott imádkozom. Mk 14,32-42; Lk 22,39-46; Jn 18,1.2

37 És maga mellé vévén Pétert és Zebedeusnak két fiát, kezde szomorkodni és gyötrődni. Zsid 5,7

38 Ekkor monda nékik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig! Maradjatok itt, és vigyázzatok énvelem! Jn 12,27

39 És egy kissé előre menve, arcra borula, könyörögvén és mondván: Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te! Zsid 5,8; Jn 18,11

40 Akkor méne a tanítványokhoz, és aludva találá őket, és monda Péternek: Így nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem?

41 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtelen. Zsid 4,15

42 Ismét elméne másodszor is, és könyörge, mondván: Atyám! Ha el nem múlhatik tőlem e pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod!

43 És mikor visszatér vala, ismét aludva találá őket, mert megnehezedtek vala az ő szemeik.

44 És otthagyva őket, ismét elméne, és imádkozék harmadszor, ugyanazon beszéddel szólván. 2Kor 12,8

45 Ekkor méne az ő tanítványaihoz, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok! Ímé, elközelgett az óra, és az Emberfia a bűnösök kezébe adatik.

46 Keljetek fel, menjünk! Ímé, elközelgett, aki engem elárul.

Júdás árulása

47 És még mikor beszél vala, ímé, Júdás, egy a tizenkettő közül, eljöve és vele együtt sok nép fegyverekkel és fustélyokkal a főpapoktól és a nép véneitől. Mk 14,43-50; Lk 22,47-53; Jn 18,3-11

48 Aki pedig őt elárulja vala, jelt ada nékik, mondván: Akit én majd megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt!

49 És mindjárt Jézushoz lépvén, monda: Üdvöz légy, Mester! És megcsókolá őt.

50 Jézus pedig monda néki: Barátom, miért jöttél? Akkor hozzámenvén, kezeiket Jézusra veték, és megfogák őt.

51 És ímé, egyik azok közül, akik a Jézussal valának, kinyújtván kezét, szablyáját kirántá, és a főpap szolgáját megcsapván, levágá annak egyik fülét.

52 Akkor monda néki Jézus: Tedd helyére szablyádat, mert akik fegyvert fognak, fegyverrel kell veszniük. 1Móz 9,6

53 Avagy azt gondolod-é, hogy nem kérhetném most az én Atyámat, hogy adjon ide mellém többet tizenkét sereg angyalnál?

54 De mi módon teljesednének be az írások, hogy így kell lenni?

55 Ugyanekkor monda Jézus a sokaságnak: Mint valami latorra, úgy jöttetek fegyverekkel és fustélyokkal, hogy megfogjatok engem? Naponként nálatok ültem, tanítván a templomban, és nem fogtatok meg engem.

56 Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor elhagyák őt a tanítványok mind, és elfutának. Mt 26,31

Jézus elfogatása. Kihallgatás a főpapnál

57 Amazok pedig megfogván Jézust, vivék Kajafáshoz, a főpaphoz, ahol az írástudók és a vének egybegyűltek vala. Mk 14,53-72; Lk 22,54-71; Jn 18,13-27

58 Péter pedig követi vala őt távolról egész a főpap pitvaráig,* és bemenvén, ott ül vala a szolgákkal, hogy lássa a végét.

59 A főpapok pedig és a vének és az egész tanács hamis bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt,

60 és nem találának. És noha sok hamis tanú jött vala elő, még sem találának. Utoljára pedig előjövén két hamis tanú,

61 monda: Ez azt mondta: Leronthatom az Isten templomát, és három nap alatt felépíthetem azt. Jn 2,19-21

62 És fölkelvén a főpap, monda néki: Semmit sem felelsz-é? Micsoda tanúbizonyságot tesznek ezek ellened?

63 Jézus pedig hallgat vala. És felelvén a főpap, monda néki: Az élő Istenre kényszerítelek téged, hogy mondd meg nékünk, ha te vagy-é a Krisztus, az Istennek Fia? Mt 27,12

64 Monda néki Jézus: Te mondád. Sőt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok az Embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján és eljőni az égnek felhőiben. Mt 24,30

65 Ekkor a főpap megszaggatá a maga ruháit, és monda: Káromlást szólott. Mi szükségünk van még bizonyságokra? Ímé, most hallottátok az ő káromlását. Jn 10,33

66 Mit gondoltok? Azok pedig felelvén mondának: Méltó a halálra. Jn 19,7; 3Móz 24,16

67 Akkor szemébe köpdösének, és arcul csapdosák őt, némelyek pedig botokkal verék, Ésa 50,6

68 mondván: Prófétáld meg nékünk Krisztus, kicsoda az, aki üt téged?

Péter megtagadja Jézust

69 Péter pedig kinn ül vala az udvaron, és hozzá menvén egy szolgálóleány, monda: Te is a galileabeli Jézussal valál. Mk 14,66-72; Lk 22,56-62; Jn 18,17.25-27

70 Ő pedig mindenkinek hallatára megtagadá, mondván: Nem tudom, mit beszélsz.

71 Mikor pedig kiméne a tornácra, meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott lévőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.

72 És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.

73 Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülük való vagy, hiszen a te beszéded is elárul téged.

74 Ekkor átkozódni és esküdözni kezde, hogy: Nem ismerem ezt az embert. És a kakas azonnal megszólala.

75 És megemlékezék Péter a Jézus beszédéről, ki ezt mondotta vala néki: Mielőtt a kakas szólana, háromszor megtagadsz engem – és kimenvén onnan, keservesen síra. Mt 26,34