Krisztus megkenetése Betániában

1 Két nap múlva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mi módon fogják meg és öljék meg őt, Mt 26,1-5; Lk 22,1-2; Jn 11,55-57

2 mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön!

3 Mikor pedig Betániában a poklos Simon házánál vala, amint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, akinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal, és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére. Mt 26,6-13; Jn 12,1-8

4 Némelyek pedig háborognak vala magok között, és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?

5 Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.

6 Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki! Miért bántjátok őt? Jó dolgot cselekedett énvelem.

7 Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük, de én nem leszek mindenkor veletek. 5Móz 15,11

8 Ő, ami tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.

9 Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.

10 Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja. Mt 26,14-16; Lk 22,3-6

11 Azok pedig, amint meghallák, örvendezének, és ígérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mi módon árulhatná el őt jó alkalommal.

Páska, és az úrvacsora szereztetése

12 És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt? Mt 26,17-19; Lk 22,7-13

13 Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, aki egy korsó vizet visz, kövessétek őt,

14 és ahová bemegy, mondjátok a házigazdának: A Mester kérdi: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?

15 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen. Ott készítsétek el nékünk!

16 Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, amint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.

17 Mikor pedig este lőn, odaméne a tizenkettővel.

18 És amikor leülnek és esznek vala, monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, aki velem eszik. Mt 26,20-29; Lk 22,14-23; Jn 13,21-26

19 Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?

20 Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, aki velem együtt márt a tálba.

21 Az Emberfia jóllehet elmegy, amint meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.

22 És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek, ez az én testem! 1Kor 11,23-25

23 És vévén a poharat, és hálákat adván, ada nékik, és ivának abból mindnyájan.

24 És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik.

25 Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, amikor mint újat iszom azt az Isten országában.

26 És dicséretet énekelve kimenének az Olajfák hegyére.

27 És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem, mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. Mt 26,30-35; Lk 22,31-34; Zak 13,7

28 De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. Mk 16,7

29 Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.

30 És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Mt 26,34; Lk 22,34; Jn 13,38

31 Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképpen szólanak vala a többiek is.

Gyötrődés a Gecsemáné kertjében

32 És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve, és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom! Mt 26,36-46; Lk 22,39-46; Jn 18,1.2

33 És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni,

34 és monda nékik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; maradjatok itt, és vigyázzatok! Jn 12,27

35 És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.

36 És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Mk 10,38

37 Azután visszatére, és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?

38 Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.

39 És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.

40 Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket, mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták, mit feleljenek néki.

41 Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok! Elég. Eljött az óra. Ímé, az Emberfia a bűnösök kezébe adatik.

42 Keljetek föl, menjünk! Ímé, elközelgett, aki engem elárul.

Jézus elfogatása

43 És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság fegyverekkel és botokkal a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. Mt 26,47-58; Lk 22,47-55; Jn 18,2-18

44 Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: Akit megcsókolok majd, ő az, fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal!

45 És odajutván, azonnal hozzá méne, és monda: Mester! Mester! – és megcsókolá őt.

46 Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.

47 De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.

48 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?

49 Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.

50 Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.

51 Egy ifjú pedig követé őt, akinek testét csak egy gyolcs ing takarta, és megfogák őt az ifjak.

52 De ő otthagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.

53 És vivék Jézust a főpaphoz. És odagyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.

54 Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig, és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.

Kihallgatás, vallomás és szenvedés Kajafás előtt

55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala. Mt 26,59-68; Lk 22,63-71; Jn 18,19-24

56 Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.

57 És némelyek fölkelének, és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:

58 Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, amely nem kézzel csináltatott. Jn 2,19

59 De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.

60 Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek teellened?

61 Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Mk 15,5; Ésa 53,7

62 Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az Emberfiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.

63 A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?

64 Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan. Jn 19,7

65 És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orcáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arcul csapdossák vala őt.

Péter bűne és bűnbánata

66 Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül, Mt 26,69-75; Lk 22,56-62; Jn 18,17.25-27

67 és meglátván Pétert, amint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a názáreti Jézussal valál!

68 Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornácra; és a kakas megszólala.

69 A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülük való.

70 Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülük való vagy, mert galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.

71 Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek.

72 És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, amelyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada. Mk 14,30