LUKÁCS EVANGÉLIUMA
22. fejezet
Júdás elárulja Krisztust
1 Elközelgetett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, mely húsvétnak mondatik. 2Móz 12,2-20; Mt 26,1.2; Mk 14,1.2; Jn 11,55-57
2 És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt, mert féltek a néptől. Mt 26,3-5; Jn 11,47-50
3 Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala. Jn 13,27
4 És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és a vezérekkel, mi módon adja őt nékik kezükbe. Mt 26,14.15; Mk 14,10
5 És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki.
6 Ő pedig megígéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezükbe adja zenebona nélkül.
7 Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle öletni a húsvéti báránynak. 2Móz 12,5-6
8 És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a húsvéti bárányt, hogy megegyük! Mt 26,17-19; Mk 14,12-16
9 Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?
10 És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembejő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz. Kövessétek őt abba a házba, amelybe bemegy!
11 És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, ahol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
12 És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet berendezve, ott készítsétek el!
13 Elmenvén pedig, úgy találák, amint mondta nékik, és elkészíték a húsvéti bárányt.
14 És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ővele egyetemben. Mt 26,20-30; Mk 14,17-25; Jn 13,21-26
15 És monda nékik: Kívánva kívántam a húsvéti bárányt megenni veletek, mielőtt én szenvednék.
16 Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.
17 És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között!
18 Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. Mk 14,25
19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely tiérettetek adatik. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! 1Kor 11,24.25
20 Hasonlóképpen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely tiérettetek kiontatik.
21 De ímé, annak a keze, aki engem elárul, velem van az asztalon. Mt 26,21-23
22 És az Emberfia jóllehet elmegy, mint elvégeztetett, de jaj annak az embernek, aki által elárultatik! Mt 26,24; Mk 14,21; Zsolt 41,10; Dán 9,26
23 És ők kezdék egymás között kérdezni, vajon ki lehet az őközöttük, aki ezt meg fogja tenni?
24 Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. Lk 9,46
25 Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és akiknek azokon hatalmuk van, jól tévőknek hívatnak. Mt 20,25-27; Mk 10,42-44
26 De ti nem úgy: hanem aki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint aki legkisebb, és aki fő, mint aki szolgál.
27 Mert melyik nagyobb, az-é, aki asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki asztalnál ül? De én tiköztetek olyan vagyok, mint aki szolgál. Mt 20,28
28 Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok énvelem az én kísérteteimben, 2Tim 2,12
29 én azért adok néktek, miképpen az én Atyám adott nékem, országot,
30 hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét. Mt 19,28-29
31 Monda pedig az Úr: Simon! Simon! Ímé, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Mt 26,69-75
32 De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.
33 Ő pedig monda néki: Uram, teveled kész vagyok mind tömlöcre, mind halálra menni!
34 És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz engem. Mt 26,34; Mk 14,30; Jn 13,38
35 És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem. Lk 9,3; 10,4; Mt 10,5.9.10
36 Monda azért nékik: De most, akinek erszénye van, elővegye, hasonlóképpen a táskát, és akinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát!
37 Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam: És a gonoszok közé számláltatott. Mert amik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek. Ésa 53,12; Mk 15,28
38 Azok pedig mondának: Uram, ímé, van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.
Jézus szenvedése az Olajfák hegyén
39 És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére, követék pedig őt az ő tanítványai is. Mt 26,36-46; Mk 14,32-42; Jn 18,1.2
40 És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek!
41 És ő eltávozék tőlük mintegy kőhajításnyira, és térdre esvén, imádkozék,
42 mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt! Mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
43 És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.
44 És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék, és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak. Zsid 5,7
45 És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt.
46 És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek! Mt 26,45-46
47 És mikor még beszéle, ímé, sokaság jöve, melynek az méne előtte, aki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül, és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja. Mt 26,47-56; Mk 14,43-50; Jn 18,3-11
48 Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?
49 Látván pedig azok, akik őkörülötte valának, ami következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?
50 És közülük valaki megvágá a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. Jn 18,10.11
51 Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
52 Monda pedig Jézus azoknak, akik őhozzá mentek: a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy jöttetek szablyákkal és fustélyokkal? Mt 26,55
53 Mikor mindennap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek énreám, de ez a ti órátok és a sötétségnek hatalma. Lk 19,47; Lk 18,31-33
54 Megfogván azért őt, elvezeték és elvivék a főpap házába. Péter pedig követi vala távol. Mt 26,57.58
55 És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle ővelük. Mt 26,69-75; Mk 14,66-72; Jn 18,17.25-27
56 És meglátván őt egy szolgálóleány, amint a világosságnál ült, szemeit reávetvén, monda: Ez is ővele vala!
57 Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!
58 És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!
59 És úgy egy óra múlva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala, mert Galileából való is.
60 Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt a kakas.
61 És hátrafordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, amint néki mondta: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. Mt 26,75; Lk 22,34; Jn 13,38
62 És kimenvén Péter, keservesen síra.
Jézus szenvedése Kajafás előtt
63 És azok a férfiak, akik fogva tarták Jézust, csúfolják vala, vervén őt. Mt 26,57-68; Mk 14,55-65; Jn 18,12-27; Ésa 50,6
64 És szemeit betakarván, arcul csapdosák őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg, ki az, aki téged vere! Mk 14,65
65 És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
66 És amint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók, és vivék őt az ő gyülekezetükbe,
67 mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk! Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek.
68 De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.
69 Mostantól fogva ül az Emberfia az Isten hatalmának jobbja felől. Mt 26,64-65
70 Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!
71 Azok pedig mondának: Mi szükségünk van még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.