A Bábel tornya

1 Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

2 És lőn, mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földjén egy síkságot találának, és ott letelepedének.

3 És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát, és égessük ki jól! És lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

4 És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén!

5 Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

A nyelvek összezavarodása

6 És monda az Úr: Ímé, e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete. És bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban.

7 Nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét!

8 És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére, és megszűnének építeni a várost.

9 Ezért nevezék annak nevét Bábelnek, mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

Sém nemzetsége Ábrámig

10 Ez a Sém nemzetsége: Sém százesztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után. 1Krón 1,17

11 És éle Sém, minekutána nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

12 Arpaksád pedig harmincöt esztendős vala, és nemzé Séláht.

13 És éle Arpaksád, minekutána nemzette Séláht, négyszázhárom esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

14 Séláh pedig harmincesztendős vala, és nemzé Hébert.

15 És éle Séláh, minekutána nemzé Hébert, négyszázhárom esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

16 Héber pedig harmincnégy esztendős vala, és nemzé Péleget. 1Krón 1,19

17 És éle Héber, minekutána nemzé Péleget, négyszázharminc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

18 Péleg pedig harmincesztendős vala, és nemzé Réut.

19 És éle Péleg, minekutána nemzé Réut, kétszázkilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

20 Réu pedig harminckét esztendős vala, és nemzé Sérugot.

21 És éle Réu, minekutána nemzé Sérugot, kétszázhét esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

22 Sérug pedig harmincesztendős vala, és nemzé Nákhort.

23 És éle Sérug, minekutána nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

24 Nákhor pedig huszonkilenc esztendős vala, és nemzé Thárét.

25 És éle Nákhor, minekutána nemzé Thárét, száztizenkilenc esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

26 Tháré pedig hetvenesztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

27 Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

28 Meghala pedig Hárán, az ő atyjának, Thárénak szemei előtt az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

29 Ábrám pedig és Nákhor vőnek maguknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak, Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

30 Szárai pedig magtalan vala, nem vala néki gyermeke.

31 És felvevé Tháré Ábrámot, az ő fiát és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak, az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének. Józs 24,3; Neh 9,7; ApCsel 7,4

32 Vala pedig Tháré kétszázöt esztendős, és meghala Tháré Háránban.