Intés az Úr előtti alázatosságra

1 Halljad, Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat,

2 nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt? 4Móz 13,33.34

3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, aki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat teelőtted. És kiűzöd, és hamar elveszted őket, amiképpen az Úr megmondotta néked. 5Móz 4,24; Zsid 12,29

4 Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat teelőled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet. Holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki teelőled az Úr. 1Móz 15,16

5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földjük bírására, hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 1Móz 13,15; 26,3; 28,13

6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert keménynyakú nép vagy te. 2Móz 32,9

7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, amikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, amelyen kijöttél Egyiptom földjéből mindaddig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala. 2Móz 14,11; 16,2.3; 17,2; 4Móz 11,4

8 Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket. 2Móz 32,8-10

9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala. 2Móz 24,18; 34,28

10 Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, amelyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtuk valának mind amaz igék, amelyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből a gyülekezésnek napján. 2Móz 31,18; 2Móz 20,1-18

11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmúltával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit,

12 akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá, mert elvetemedett a te néped, akit kihoztál Egyiptomból. Hamar eltértek az útról, amelyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek maguknak. 2Móz 32,7.8

13 Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony keménynyakú nép ez. 2Móz 33,3

14 Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevüket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé! 2Móz 32,10

15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala.

16 És mikor látám, hogy ímé, vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen, öntött borjút csináltatok vala magatoknak, hamar letértetek vala az útról, amelyet az Úr parancsolt vala néktek,

17 akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára. 2Móz 32,19

18 És leborulék az Úr előtt, mint annak előtte negyven nap és negyven éjjel kenyeret nem ettem, és vizet sem ittam, minden ti bűnötökért, amelyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, ami gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt. 2Móz 32,30-32

19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, amellyel tireátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is.

20 Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani, de ugyanakkor imádkozám Áronért is.

21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, amelyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel, és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, amely a hegyről foly vala alá. 2Móz 32,20

22 És Thaberában, Massában és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat. 4Móz 11,1-4.34; 2Móz 17,7

23 És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, amelyet néktek adtam, akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára. 4Móz 13,3.32; 14,1.2

24 Tusakodók voltatok az Úr ellen, amióta ismerlek titeket.

25 És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, amelyeken leborultam vala, mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket.

26 Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! Ne rontsd meg a te népedet és a te örökségedet, akit a te nagyságoddal szabadítottál meg, akit erős kézzel hoztál ki Egyiptomból! 2Móz 32,11-13

27 Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról! Ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét!

28 Hogy ne mondja a föld népe, ahonnét kihoztál minket, mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, amelyet ígért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában. 4Móz 14,16

29 Pedig ők a te néped és a te örökséged, amelyet kihoztál a te nagy erőddel és a te kinyújtott karoddal.