Jákób szolgál Lábánnál

1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földjére.

2 És látá, hogy ímé, egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat, de a kútnak száján nagy kő vala.

3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról, és megitatják a juhokat, s ismét helyére teszik a követ a kút szájára.

4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok, atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk.

5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? S azok felelének: Ismerjük.

6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? S azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya, Rákhel ímhol jő a juhokkal.

7 És monda Jákób: Ímé, még nagy fenn van a nap, nincs ideje, hogy betereljék a marhát. Itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek!

8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük, míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

9 Még beszélget vala velük, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala.

10 S lőn, amint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak, az ő anyja bátyjának leányát és Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób, és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak, az ő anyja bátyjának juhait.

11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra. 1Móz 33,4

12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának.

13 És lőn, mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.

14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig. Bír 9,2

15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel.

17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala.

18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. Hós 12,12

19 És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj énnálam!

20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az néki, annyira szereti vala őt.

Jákób házasságai

21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet, mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá!

22 És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.

23 Este pedig vevé az ő leányát, Leát, és bevivé hozzá, aki beméne őhozzá.

24 És Lábán az ő szolgálóját, Zilpát szolgálóul adá az ő leányának, Leának.

25 És reggelre kelve: Ímé, ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél énvelem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem?

26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket odaadják a nagyobbik előtt.

27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, mellyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig! Bír 14,12.17

28 Jákób tehát akképpen cselekedék, kitölté azt a hetet. Ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségül.

29 És adá Lábán az ő leányának, Rákhelnek az ő szolgálóját, Bilhát, hogy néki szolgálója legyen.

30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát, és szolgála őnála még más hét esztendeig.

31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.

32 Fogada azért Lea az ő méhében, és szüle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat, most már szeretni fog engem az én férjem.

33 Azután ismét teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is. És nevezé nevét Simeonnak.

34 És megint teherbe esék, és szüle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szültem néki. Azért nevezé nevét Lévinek.

35 És ismét teherbe esék, és fiat szüle, és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak. azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szüléstől. Mt 1,2