ZSOLTÁROK KÖNYVE
132. fejezet
Isten ígéreteire hivatkozó könyörgés Dávid házáért
1 Grádicsok* éneke. Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról,
2 aki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel hálónyoszolyámba,*
4 nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert,
5 míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot. 1Krón 28,2.3; 29,3
6 Ímé, hallottunk róla Efratában, rátaláltunk Jaar térségein.
7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához! Zsolt 99,5
8 Indulj, Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája! 4Móz 10,35
9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől! 1Kir 11,12; 2Kir 19,34
11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe; 2Sám 7,12-16
12 ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül: 1Krón 21,26; 22,1.2
14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem. 1Kir 6,12.13; 9,3
15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel,
16 papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei. 2Krón 6,41
17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket* szerzek az én felkentemnek. 1Kir 11,36
18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog. Zsolt 18,38-43; 21,4.6