Mózes dicsérő éneke

1 Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólának mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.

2 Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nékem. Ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. Zsolt 118,14; Ésa 12,2

3 Vitéz harcos az Úr, az ő neve Jehova.

4 A fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a Vörös-tengerbe.

5 Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.

6 Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.

7 Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod, s megemészti az őket, mint tarlót.

8 Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak, a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívében. 2Móz 14,21.22

9 Az ellenség monda: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtuk. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.

10 Leheltél leheleteddel, s tenger borítá be őket. Elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben.

11 Kicsoda az istenek közt olyan, mint te, Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csudatévő?

12 Kinyújtottad jobb kezedet, és elnyelé őket a föld.

13 Kegyelmeddel vezérled te megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.

14 Meghallják ezt a népek és megrendülnek; Filisztea lakóit reszketés fogja el.

15 Akkor megháborodának Edom fejedelmei, Moáb hatalmasait rettegés szállja meg, elcsügged a Kánaán egész lakossága.

16 Félelem és aggodalom lepi meg őket; karod hatalmától elnémulnak, mint a kő, míg átvonul néped, Uram! Míg átvonul a nép, a te szerzeményed.

17 Beviszed, s megtelepíted őket örökséged hegyén, melyet Uram, lakhelyül magadnak készítél, szentségedbe, Uram, melyet kezed építe.

18 Az Úr uralkodik mindörökkön-örökké. Zsolt 146,10

19 Mert bémenének a fáraó lovai szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, és az Úr visszafordítá reájuk a tenger vizét, Izráel fiai pedig szárazon jártak a tenger közepén.

20 Akkor Miriám prófétaasszony, Áronnak nénje dobot vőn kezébe, és kimenének utána mind az asszonyok dobokkal és táncolva. 4Móz 26,59

21 És felele nékik Miriám: Énekeljetek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett!

A keserű víz megédesíttetik

22 Ennek utána elindítá Mózes az Izráelt a Vörös-tengertől, és menének Súr puszta felé, három napig menének a pusztában, és nem találának vizet.

23 És eljutának Márába, de nem ihatják vala a vizet Márában, mivelhogy keserű vala. Azért is nevezék nevét Márának. 4Móz 33,8

24 És zúgolódik vala a nép Mózes ellen, mondván: Mit igyunk?

25 Ez pedig az Úrhoz kiálta, és mutata néki az Úr egy fát, és beveté azt a vízbe, és a víz megédesedék. Ott ada néki rendtartást és törvényt, és ott megkísérté.

26 És monda: Ha a te Uradnak, Istenednek szavára hűségesen hallgatsz és azt cselekeszed, ami kedves az ő szemei előtt, és figyelmezel az ő parancsolataira, és megtartod minden rendelését: egyet sem bocsátok reád ama betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, mert én vagyok az Úr, a te gyógyítód.

27 És jutának Élimbe, és ott tizenkét forrás vala, és hetven pálmafa. És tábort ütének ott a vizek mellett. 4Móz 33,9