ZSOLTÁROK KÖNYVE
31. fejezet
A reménység nem szégyenít meg
1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.
2 Tebenned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha! Igazságoddal szabadíts meg engem! Zsolt 22,6; 71,1
3 Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg! Légy nékem erős kőszálam, erődített házam, hogy megtarts engem! Zsolt 71,3; Péld 18,10
4 Mert kősziklám és védőváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet! Zsolt 25,11
5 Ments ki engem a hálóból, amelyet titkon vetettek nékem, hiszen te vagy az én erősségem.
6 Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh, Uram, hűséges Isten.
7 Gyűlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.
8 Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, amiért meglátod nyomorúságomat, és megismered a háborúságokban lelkemet.
9 És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, sőt tágas térre állatod lábaimat.
10 Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom! Elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem. Jób 17,6; Zsolt 6,8
11 Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban múlnak éveim; bűnöm miatt roskadoz erőm, és kiasznak csontjaim.
12 Temérdek üldözőm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerőseimnek félelmévé; akik az utcán látnak, elfutnak tőlem.
13 Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből. Olyanná lettem, mint az elrothadt edény.
14 Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelől, amint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.
15 De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem. Zsolt 22,11
16 Életem ideje kezedben van; szabadíts meg ellenségeim kezéből és üldözőimtől! Jób 14,5
17 Világosítsd meg orcádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból! Zsolt 4,7
18 Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged! A gonoszok szégyenüljenek meg, és pusztuljanak a Seolba! Zsolt 6,11
19 A hazug ajkak némuljanak el, amelyek vakmerően szólnak az igaz ellen kevélységgel és megvetéssel! Péld 14,3; Zsolt 52,3.4
20 Mily bőséges a te jóságod, amelyet fenntartasz a téged félőknek, és megbizonyítasz a tebenned bízókon az emberek fiai előtt. Ésa 64,1; 1Kor 2,9
21 Elrejted őket a te orcádnak rejtekében az emberek zendülései elől. Sátorban őrzöd őket a perpatvarkodó nyelvektől. Zsolt 27,5; Zsolt 52,3-5
22 Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerősített városon!
23 Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elől; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád. Ésa 38,11.12
24 Szeressétek az Urat mind, ti, ő kedveltjei! A híveket megőrzi az Úr, és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek! Zsolt 34,10; Róm 2,6-9
25 Legyetek erősek, és bátorodjék a ti szívetek, mindnyájan, akik várjátok az Urat!