Jákób gyermekei

1 És látá Rákhel, hogy ő nem szüle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az ő nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.

2 Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tőled a méhnek gyümölcsét?

3 És monda ez: Ímhol az én szolgálóm, Bilha, menj be hozzá, hogy szüljön az én térdeimen, és én is megépüljek őáltala!

4 Adá tehát néki az ő szolgálóját, Bilhát feleségül, és beméne ahhoz Jákób.

5 És teherbe esék Bilha, és szüle Jákóbnak fiat.

6 És monda Rákhel: Ítélt felőlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat. Azért nevezé nevét Dánnak.

7 Ismét fogada az ő méhében, és szüle Bilha, a Rákhel szolgálója más fiat is Jákóbnak.

8 És monda Rákhel: Nagy tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és győztem. Azért nevezé nevét Nafthalinak.

9 Látván pedig Lea, hogy ő megszűnt a szüléstől, vevé az ő szolgálóját, Zilpát, és adá azt Jákóbnak feleségül.

10 És szüle Zilpa, Lea szolgálója fiat Jákóbnak.

11 És monda Lea: Szerencsére! És nevezé nevét Gádnak.

12 És szüle Zilpa, Lea szolgálója más fiat is Jákóbnak.

13 És monda Lea: Oh, én boldogságom! Bizony boldognak mondanak engem az asszonyok. És nevezé nevét Ásernek.

14 És kiméne Rúben búzaaratáskor, és talála a mezőn mandragórabogyókat, s vivé azokat az ő anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem, kérlek, a fiad mandragórabogyóiból.

15 Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tőlem az én férjemet, s a fiam mandragórabogyóit is elvennéd tőlem? És monda Rákhel: Háljon veled hát az éjjel a te fiad mandragórabogyóiért.

16 Mikor Jákób este a mezőről jöve, eleibe méne Lea, és monda: Énhozzám jöjj be, mert megvettelek a fiam mandragórabogyóiért. És nála hála azon éjszaka.

17 És meghallgatá Isten Leát, mert fogada az ő méhében, és szüle Jákóbnak ötödik fiat.

18 És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, amiért szolgálómat férjemnek adtam. Azért nevezé nevét Izsakhárnak.

19 És ismét fogada az ő méhében Lea, és szüle hatodik fiat Jákóbnak.

20 És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem jó ajándékkal, most már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szültem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.

21 Annak utána szüle leányt, és nevezé nevét Dínának.

22 Megemlékezék pedig az Isten Rákhelről, és meghallgatá őt az Isten, és megnyitá az ő méhét.

23 És fogada méhében, és szüle fiat, s monda: Elvevé Isten az én gyalázatomat.

24 És nevezé nevét Józsefnek, mondván: Adjon ehhez az Úr nékem más fiat is!

Jákób meggazdagszik

25 És lőn, amint szülte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én hazámba!

26 Add meg nékem az én feleségeimet és magzataimat, akikért szolgáltalak téged! Hadd menjek el, mert te tudod az én szolgálatomat, amellyel szolgáltalak téged.

27 És monda néki Lábán: Vajha kedvet találtam volna szemeid előtt! Úgy sejtem, hogy teéretted áldott meg engem az Úr.

28 És monda: Szabj bért magadnak, és én megadom.

29 Ez pedig monda: Te tudod, mi módon szolgáltalak téged, és hogy mivé lett nálam a te jószágod.

30 Mert ami kevesed vala énelőttem, sokra szaporodott, és megáldott az Úr téged az én lábam nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam házáért is?

31 És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit, juhaidat ismét legeltetem és őrizem, ha nékem ezt a dolgot megteszed:

32 Nyájaidat ma mind végigjárom, minden pettyegetett és tarka bárányt kiszaggatok közülük, és minden fekete bárányt a juhok közül s a tarkát és pettyegetettet a kecskék közül, s legyen ez az én bérem.

33 S amikor majd bérem iránt eljövéndesz, mi előtted lesz, becsületességemről ez felel: ami nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott jószág nálam.

34 És monda Lábán: Ám legyen! Vajha a te beszéded szerint lenne!

35 Különválasztá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat és minden csíkos lábú és tarka kecskét, mind, amelyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közül, és adá az ő fiainak keze alá.

36 És háromnapi járóföldet vete maga közé és Jákób közé. Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.

37 És vőn Jákób zöld nyár-, mogyoró- és gesztenyevesszőket, és meghántá azokat fehéresen csíkosra, hogy látható legyen a vesszők fehére.

38 És a vesszőket, melyeket meghántott vala, felállítá a csatornákba, az itatóvályúkba, melyekre a juhok inni járnak vala, szemben a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.

39 És a juhok a vesszők előtt foganának, és ellenek vala csíkos lábúakat, pettyegetetteket és tarkákat.

40 Azután különszakasztá Jákób ezeket a bárányokat, és a Lábán nyáját arccal fordítja vala a csíkos lábú és fekete bárányokra. Így szerze magának külön falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.

41 És lőn, hogy mikor a nyáj java részének vala párzási ideje, akkor Jákób a vesszőket odaraká a vályúkba a juhok eleibe, hogy a vesszőket látva foganjanak.

42 De mikor satnya vala a nyáj, nem rakja vala oda, s ily módon Lábánéi lőnek a satnyák, a java pedig Jákóbé.

43 És felette igen meggazdagodék a férfiú, és vala néki sok juha, szolgálója, szolgája, tevéje és szamara.