Krisztus megkenetése Bethániában

1 Jézus azért hat nappal a húsvét előtt méne Bethániába, ahol a megholt Lázár vala, akit feltámasztott a halálból. Mt 26,6; Mk 14,3

2 Vacsorát készítének azért ott néki, és Márta szolgál vala fel, Lázár pedig egy vala azok közül, akik együtt ülnek vala ővele.

3 Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával.

4 Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, aki őt elárulandó vala:

5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek?

6 Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. Jn 13,29

7 Monda azért Jézus: Hagyj békét néki! Az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.

8 Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok. 5Móz 15,11; Mt 26,11; Mk 14,7

9 A zsidók közül azért nagy sokaság értesült vala arról, hogy ő ott van, és odamenének nemcsak Jézusért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Jn 11,43.44

10 A papi fejedelmek pedig tanácskozának, hogy Lázárt is megöljék,

11 mivelhogy a zsidók közül sokan őmiatta menének oda, és hívének a Jézusban.

Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

12 Másnap a nagy sokaság, amely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jő,

13 pálmaágakat vőn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! Mt 21,9; Mk 11,9-10; Lk 19,38; Zsolt 118,26

14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, amint meg van írva:

15 Ne félj, Sionnak leánya! Ímé, a te királyod jő, szamárnak vemhén* ülve. Zak 9,9

16 Ezeket pedig nem értették eleinte az ő tanítványai, hanem mikor megdicsőítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek őfelőle vannak megírva, és hogy ezeket művelték ővele.

17 A sokaság azért, amely ővele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból, és feltámasztotta őt a halálból, bizonyságot tőn.

18 Azért is méne őelébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát művelte vala.

19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, mind e világ őutána megy.

Krisztus halálának gyümölcséről

20 Néhány görög is vala azok között, akik felmenének, hogy imádkozzanak az ünnepen.

21 Ezek azért a galileai Bethsaidából való Filephez menének, és kérék őt, mondván: Uram, látni akarjuk a Jézust. Jn 1,45

22 Megy vala Filep, és szóla Andrásnak, és viszont András és Filep szóla Jézusnak.

23 Jézus pedig felele nékik, mondván: Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Jn 17,1

24 Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem.

25 Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Mt 10,39; 16,25; Mk 8,35; Lk 9,24; 17,33

26 Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Jn 14,3; 17,24; 1Thessz 4,17

27 Most az én lelkem háborog, és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától! De azért jutottam ez órára.

28 Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítettem, és újra megdicsőítem.

29 A sokaság azért, amely ott állt és hallotta vala, azt mondá, hogy mennydörgött, mások mondának: Angyal szólt néki.

30 Felele Jézus és monda: Nem énérettem lőn e szó, hanem tiérettetek.

31 Most van e világ kárhoztatása, most vettetik ki e világ fejedelme.

32 És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. Jn 3,14; 8,28

33 Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia.

34 Felele néki a sokaság: Mi azt hallottuk a törvényből, hogy a Krisztus örökké megmarad. Hogyan mondod hát te, hogy az Emberfiának fel kell emeltetnie? Kicsoda ez az Emberfia? 2Sám 7,13; Zsolt 72,17; 89,29.36; Zsolt 110,4; Ésa 9,6.7; Ez 37,25; Dán 2,44; 7,14.27

35 Monda azért nékik Jézus: Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket, és aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Jn 1,9; 1Jn 2,10

36 Míg a világosságotok megvan, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondá Jézus, és elmenvén, elrejtőzködék előlük.

A nép hitetlensége

37 És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hívének őbenne,

38 hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, amelyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? És az Úr karja kinek jelentetett meg? Ésa 53,1

39 Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás:

40 Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak, és szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ésa 6,9; Mt 13,14; Mk 4,12; Lk 8,10; ApCsel 28,27; Róm 11,8

41 Ezeket mondá Ésaiás, amikor látá az ő dicsőségét, és beszéle őfelőle. Ésa 6,1

42 Mindazáltal a főemberek közül is sokan hívének őbenne, de a farizeusok miatt nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből. Jn 7,48

43 Mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Istennek dicséretét. Jn 5,44

44 Jézus pedig kiálta és monda: Aki hisz énbennem, nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

45 És aki engem lát, azt látja, aki küldött engem. Jn 14,9

46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki ne maradjon a sötétségben, aki énbennem hisz. Jn 8,12; 9,5

47 És ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem hisz, én nem kárhoztatom azt, mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot. Jn 3,17

48 Aki megvet engem, és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.

49 Mert én nem magamtól szóltam, hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek. Jn 14,10

50 És tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amiket azért én beszélek, úgy beszélem, amint az Atya mondotta vala nékem.