Lázár feltámasztása

1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Mártának falujából. Lk 10,38.39

2 Az a Mária volt pedig az, akinek a testvére, Lázár beteg vala, aki megkente vala az Urat kenettel, és a hajával törlé meg annak lábait. Jn 12,1; Mt 26,7; Mk 14,3

3 Küldének azért a testvérek őhozzá, mondván: Uram, ímé, akit szeretsz, beteg.

4 Jézus pedig, amikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia.

5 Szereti vala pedig Jézus Mártát és annak nőtestvérét és Lázárt.

6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, ahol vala.

7 Ezután aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába!

8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a júdabeliek, és újra odamégy? Jn 10,31.39

9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát.

10 De aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

11 Ezeket mondá, és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt.

12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul.

13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól.

14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt.

15 És örülök, hogy nem voltam ott, tiérettetek, hogy higgyetek. De menjünk el őhozzá!

16 Monda azért Tamás, aki Kettősnek* mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele!

17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban.

18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira;

19 És a zsidók közül sokan mentek vala Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérük felől.

20 Márta azért, amint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne, Mária pedig otthon ül vala.

21 Monda azért Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten.

23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred.

24 Monda néki Márta: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. Jn 5,29; Dán 12,2

25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.

26 És aki csak él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

27 Monda néki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala. Jn 6,69

28 És amint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét, Máriát, mondván: A Mester itt van, és hív téged.

29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar, és hozzá méne.

30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, ahová Márta elébe ment vala.

31 A zsidók azért, akik ővele otthon valának, és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél, és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon.

32 Mária azért, amint odaére, ahol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem.

33 Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír, és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében, és igen megrendüle.

34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer, és lásd meg!

35 Könnyekre fakadt Jézus.

36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt!

37 Némelyek pedig mondának közülük: Nem megtehette volna-é ez, aki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?

38 Jézus pedig újra felindulva magában, odamegy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.

39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ! Monda néki a megholtnak nőtestvére, Márta: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.

40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

41 Elvevék azért a követ onnan, ahol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem.

42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.

43 És mikor ezeket mondá, fennszóval kiálta: Lázár, jöjj ki!

44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orcája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni!

45 Sokan hívének azért őbenne ama zsidók közül, akik Máriához mentek vala, és láták, amiket cselekedett vala.

A nagytanács döntése Jézus ellen

46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, amiket Jézus cselekedett vala.

47 Egybegyűjték azért a papi fejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? Mert ez az ember sok csodát művel. Mt 26,3-4; Mk 14,1; Lk 22,2

48 Ha ekképpen hagyjuk őt, mindenki hinni fog őbenne, és eljőnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.

49 Egy pedig őközülük, Kajafás, aki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. Jn 18,14

50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen.

51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért,

52 és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse.

53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék. Mt 26,3-4; Mk 14,1; Lk 22,2

54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodék az ő tanítványaival.

55 Közel vala pedig a zsidók húsvétja, és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.

56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre? Jn 7,11

57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.