MÁTÉ EVANGÉLIUMA
21. fejezet
Krisztus bevonulása Jeruzsálembe
1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Betfagéba, az Olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt,
2 és monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét. Oldjátok el, és hozzátok ide nékem! Mk 11,1-10; Lk 19,29-38; Jn 12,12-19
3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk, és legott el fogja bocsátani őket. Mt 26,18
4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, aki így szólott:
5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol, jő néked a te királyod, alázatosan, és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. Ésa 62,11; Zak 9,9
6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta vala nékik,
7 elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.
8 A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté, mások pedig a fákról gallyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. 2Kir 9,13
9 Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! Zsolt 118,26
10 És amikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez?
11 A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta.
12 És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, akik árulnak és vásárolnak vala a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. Mk 11,15; Lk 19,45; Jn 2,14-16
13 És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. Ésa 56,7; Jer 7,11
14 És menének hozzá vakok és sánták a templomban, és meggyógyítá őket.
15 A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, amelyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, akik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának! – haragra gerjedének,
16 és mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? Zsolt 8,3
17 És ott hagyván őket, kiméne a városból Betániába, és ott marada éjjel.
18 Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék.
19 És meglátva egy fügefát az út mellett, odaméne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet, és monda annak: Gyümölcs terajtad ezután soha örökké ne teremjen! És a fügefa azonnal elszárada. Lk 13,6
20 És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?
21 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek, és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, ami e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel, és zuhanj a tengerbe! – az is meglészen. Mt 17,20
22 És amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.
23 És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, amint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta néked ezt a hatalmat? Mk 11,27-33; Lk 20,1-8; Jn 2,18
24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
25 A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki?
26 Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól, mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. Mt 14,5
27 És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
28 De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben!
29 Az pedig felelvén, monda: Nem megyek. De azután meggondolván magát, elméne.
30 A másikhoz is odamenvén, hasonlóképpen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram. De nem méne el. Mt 7,21
31 E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Lk 18,14
32 Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki. Ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki. Lk 7,29-30
Példázat a gonosz szőlőművesekről
33 Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel* körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Ésa 5,1.2; Mk 12,1-12; Lk 20,9-19; Mt 25,14
34 Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét.
35 És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék.
36 Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb, és azokkal is úgy cselekedének.
37 Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni.
38 De a munkások, meglátván a fiút, mondának maguk közt: Ez az örökös. Jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét!
39 És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül, és megölék.
40 Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal?
41 Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket, a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében.
42 Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Zsolt 118,22.23; ApCsel 4,11; Róm 9,33; 1Pt 2,6-8
43 Annak okáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét.
44 És aki e kőre esik, szétzúzatik, akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. Dán 2,34.35.44.45
45 És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.
46 És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.