Példázatok Isten országáról

1 És ismét kezde tanítani a tenger mellett. És nagy sokaság gyűle őhozzá, úgyhogy ő a hajóba lépvén, a tengeren ül vala, az egész sokaság pedig a tenger mellett a földön vala. Mt 13,1.2

2 És sokat tanítja vala őket példázatokban, és ezt mondja vala nékik tanításában:

3 Halljátok: Ímé, a magvető kiméne vetni.

4 És lőn vetés közben, hogy némely az út mellé esék, és eljövének az égi madarak és megevék azt. Mt 13,4-8; Lk 8,4-15

5 Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala, és hamar kikele, mivel nem vala mélyen a földben.

6 Mikor pedig fölkelt a nap, megsüle, és mivelhogy nem volt gyökere, elszárada.

7 Némely pedig a tövisek közé esék, és felnevekedének a tövisek, és megfojták azt, és nem ada gyümölcsöt.

8 Némely pedig a jó földbe esék, és ad vala nevekedő és bővelkedő gyümölcsöt, és némely hoz vala harmincannyit, némely hatvanannyit, némely pedig százannyit.

9 És monda nékik: Akinek van füle a hallásra, hallja.

10 Mikor pedig egyedül vala, megkérdezék őt a körülötte lévők a tizenkettővel együtt a példázat felől.

11 Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkát tudjátok, ama kívül lévőknek pedig példázatokban adatnak mindenek, 1Kor 5,12

12 hogy nézvén nézzenek, és ne lássanak, és hallván halljanak, és ne értsenek, hogy soha meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak. Ésa 6,9-10

13 És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mi módon értitek meg majd a többi példázatot?

14 A magvető az igét hinti. Mt 13,19

15 Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét, de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán, és elragadja a szívükbe vetett igét.

16 És hasonlóképpen a köves helyre vetettek azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt örömmel fogadják,

17 de nincsen őbennük gyökere, hanem ideig valók, azután ha nyomorúság vagy háborúság támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.

18 A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét hallják,

19 de a világi gondok és a gazdagság csalárdsága és egyéb dolgok kívánsága közbejövén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz. Mk 10,23-24

20 A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik, és gyümölcsöt teremnek, némely harmincannyit, némely hatvanannyit, némely százannyit.

21 És monda nékik: Avagy azért hozzák-é elő a gyertyát, hogy véka alá tegyék, vagy az ágy alá? És nem azért-é, hogy a gyertyatartóba tegyék? Mt 5,15; Lk 8,16; 11,33

22 Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék, és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson. Mt 10,26; Lk 8,17; 12,2

23 Ha valakinek van füle a hallásra, hallja.

24 És monda nékik: Megjegyezzétek, amit hallotok: Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek, akik halljátok. Mt 7,2

25 Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van. Mt 13,12; 25,29; Lk 8,18; 19,26

26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe.

27 És alszik és fölkel, éjjel és nappal, a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Jak 5,7

28 Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes búzát a kalászban.

29 Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.

30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Avagy milyen példában példázzuk azt? Lk 13,18

31 A mustármaghoz, amely mikor a földbe vettetik, minden földi magnál kisebb, Mt 13,31.32; Lk 13,19

32 és mikor elvettetik, felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak.

33 És sok ilyen példázatban hirdeti vala nékik az igét úgy, amint megérthetik vala.

34 Példázat nélkül pedig nem szól vala nékik, maguk közt azonban a tanítványoknak mindent megmagyaráz vala.

A tenger lecsendesítése

35 Azután monda nékik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra! Mt 8,18-23

36 Elbocsátván azért a sokaságot, elvivék őt úgy, amint a hajóban vala; de más hajók is valának vele.

37 Akkor nagy szélvihar támada, a hullámok pedig becsapnak vala a hajóba annyira, hogy már-már megtelék. Mt 8,23-27; Lk 8,23-25

38 Ő pedig a hajó hátulsó részében a fejaljon aluszik vala. És fölkelték őt, és mondának néki: Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?

39 És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.

40 És monda nékik: Miért vagytok ily félénkek? Hogy van, hogy nincsen hitetek?

41 És megfélemlének nagy félelemmel, és ezt mondják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, mind a tenger engednek néki?