LUKÁCS EVANGÉLIUMA

19. fejezet

Zákeus

1 És bemenvén, általméne Jerikón. Józs 6,2.20.26; 1Kir 16,34

2 És ímé, vala ott egy ember, akit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő vala, és gazdag.

3 És igyekezék Jézust látni, ki az, de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.

4 És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa, mert arra vala elmenendő.

5 És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.

6 És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.

7 És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván: Bűnös emberhez ment be szállásra.

8 Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, íme, minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.

9 Monda pedig néki Jézus: Ma lett üdvössége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia.

10 Mert azért jött az Emberfia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett. Mt 18,11

Példázat a gírákról

*

11 És mikor azok ezeket hallották, folytatá és monda egy példázatot, mivelhogy közel vala Jeruzsálemhez, és azok azt gondolák, hogy azonnal megjelenik az Isten országa.

12 Monda azért: Egy nemes ember elméne messze tartományba, hogy országot vegyen magának, aztán visszatérjen. Mt 25,14; Mk 13,34

13 Előszólítván azért tíz szolgáját, ada nékik tíz gírát, és monda nékik: Kereskedjetek, míg megjövök!

14 Az ő alattvalói pedig gyűlölék őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ő uralkodjék mirajtunk.

15 És lőn, mikor megjött az ország vétele után, parancsolá, hogy az ő szolgáit, akiknek a pénzt adta, hívják őhozzá, hogy megtudja, ki mint kereskedett.

16 Eljöve pedig az első, mondván: Uram, a te gírád tíz gírát nyert.

17 Ő pedig monda néki: Jól vagyon, jó szolgám, mivelhogy kevesen voltál hív, legyen birodalmad tíz városon! 1Kor 4,2

18 És jöve a második, mondván: Uram, a te gírád öt gírát nyert.

19 Monda pedig ennek is: Néked is legyen birodalmad öt városon!

20 És jöve egy másik, mondván: Uram, ímhol, a te gírád, melyet egy keszkenőben eltéve tartottam,

21 mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elveszed, amit nem te tettél el, és aratod, amit nem te vetettél.

22 Monda pedig annak: A te szádból ítéllek meg téged, gonosz szolga. Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elveszem, amit nem én tettem el, és aratom, amit nem én vetettem. 2Sám 1,16

23 Miért nem adtad azért az én pénzemet a pénzváltók asztalára, és én megjövén, kamatostól kaptam volna azt vissza?

24 És az ott állóknak monda: Vegyétek el ettől a gírát, és adjátok annak, akinek tíz gírája van!

25 És mondának néki: Uram, tíz gírája van!

26 És ő monda: Mert mondom néktek, hogy mindenkinek, akinek van, adatik, akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle. Lk 8,18; Mt 13,12; 25,29; Mk 4,25

27 Sőt ennek felette amaz én ellenségeimet is, kik nem akarták, hogy én őrajtuk uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem!

28 És ezeket mondván, megy vala elöl, felmenvén Jeruzsálembe. Mk 10,32

Jézus bevonulása Jeruzsálembe

29 És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül,

30 mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba, melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült. Eloldván azt, hozzátok ide! Mt 21,1.2; Mk 11,1.2

31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? Ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá.

32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, amint nékik mondotta. Lk 22,13

33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

34 Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá.

35 Elvivék azért azt Jézushoz, és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reáhelyezteték. 2Kir 9,13; Jn 12,12-14

36 És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték.

37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak,

38 mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! Zsolt 118,26

39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat!

40 És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. Józs 24,27

Jézus sír Jeruzsálem felett

41 És mikor közeledett, látván a várost, síra azon.

42 Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e te mostani napodon is, amik néked a te békességedre valók! De most elrejtettek a te szemeid elől.

43 Mert jőnek reád napok, mikor a te ellenségeid tekörülted palánkot építenek, és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged.

44 És a földre tipornak téged, és a te fiaidat tebenned, és nem hagynak tebenned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te meglátogatásodnak idejét. Lk 21,6; 1Kir 9,7.8; Mik 3,12; Mt 24,2; Mk 13,2; Mt 23,37; Jn 1,11

Jézus megtisztítja a templomot

45 És bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik adnak és vesznek vala abban. Mt 21,12; Mk 11,15

46 Mondván nékik: Meg van írva: Az én házam imádságnak háza, ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. Ésa 56,7; Jer 7,11

47 És tanít vala mindennap a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és a nép előkelői igyekeznek vala őt elveszteni. Mk 11,18; Jn 7,19

48 És nem találták el, mit cselekedjenek, mert az egész nép őrajta függ vala, reá hallgatván.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában