Krisztus bevonulása Jeruzsálembe

1 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Betfagé és Betánia felé, az Olajfák hegyénél elkülde kettőt tanítványai közül, Mt 21,1-9; Lk 19,29-38; Jn 12,12-16

2 és monda nékik: Eredjetek abba a faluba, amely előttetek van, és amikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet,* amelyen ember nem ült még soha, azt oldjátok el és hozzátok ide!

3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. Mk 14,14

4 Elmenének azért, és megtalálák a megkötött vemhet az ajtónál kívül a kettős útnál, és eloldák azt.

5 Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit műveltek, hogy eloldjátok a vemhet?

6 Ők pedig felelének nékik úgy, amint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták őket.

7 És odavivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat, ő pedig felüle reá.

8 Sokan pedig felső ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szeldelnek vala a fákról, és az útra hányják vala.

9 Akik pedig előtte menének, és akik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, aki jő az Úrnak nevében! Zsolt 118,26

10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, amely jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!

Jézus megátkozza a fügefát, megtisztítja a templomot, hitre, imádkozásra és bocsánatkészségre int

11 És beméne Jézus Jeruzsálembe és a templomba, és mindent körülnézvén, mivelhogy az idő már késő vala, kiméne Betániába a tizenkettővel. Mt 21,12-22; Lk 19,45-48

12 És másnap, mikor Betániából kimentek vala, megéhezék.

13 És meglátván messziről egy fügefát, amely leveles vala, odaméne, ha talán találna valamit rajta, de odaérvén ahhoz, levélnél egyebet, semmit sem talála, mert nem vala fügeérésnek ideje.

14 Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki! És hallák az ő tanítványai. Mk 11,20

15 És Jeruzsálembe érkezének. És Jézus bemenvén a templomba, kezdé kiűzni azokat, akik a templomban árulnak és vásárolnak vala, a pénzváltók asztalait, és a galambárusok székeit pedig felforgatá,

16 és nem engedi vala, hogy valaki edényt vigyen a templomon keresztül.

17 És tanít vala, mondván nékik: Nincsen-é megírva: Az én házam imádság házának neveztetik minden nép között? Ti pedig rablók barlangjává tettétek azt. Ésa 56,7; Jer 7,11

18 És meghallák az írástudók és a főpapok, és tanakodnak vala, hogy mi módon veszíthetnék el őt. Mert félnek vala tőle, mivelhogy az egész sokaság álmélkodik vala az ő tanításán. Lk 19,47

19 És mikor beesteledék, kiméne a városból.

20 Reggel pedig, amikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott. Mk 11,14

21 És Péter visszaemlékezvén, monda néki: Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, kiszáradott.

22 És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben!

23 Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel, és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amit mondott. Mt 17,20; 21,24; Lk 17,6

24 Azért mondom néktek: Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek. Mt 21,22; Jn 14,13

25 És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket! Mt 5,23-24

26 Ha pedig ti meg nem bocsátotok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. Mt 6,14.15

Jézus teljhatalmát védi

27 És ismét Jeruzsálembe menének. Mikor pedig ő a templomban körüljára, hozzámennek vala a főpapok és az írástudók és a vének. Mt 21,23-27; Lk 20,1-8

28 És mondának néki: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? És ki adta néked a hatalmat, hogy ezeket cselekedd?

29 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, és feleljetek meg nékem, akkor megmondom néktek, hogy miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket:

30 A János keresztsége mennyből vala-é vagy emberektől? – feleljetek nékem.

31 Azok pedig tanakodnak vala maguk között, mondván: Ha azt mondjuk, mennyből, azt fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?

32 Ha pedig azt mondjuk: Emberektől, félnek vala a néptől. Mert mindenki azt tartja vala Jánosról, hogy valóban próféta vala.

33 Felelvén tehát, mondának Jézusnak: Nem tudjuk. Jézus is felelvén, monda nékik: Én sem mondom meg néktek, miféle hatalomnál fogva cselekszem ezeket.