A házasságtörő nő

1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére.

2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne, és leülvén, tanítja vala őket.

3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,

4 mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott mint házasságtörő.

5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg. Te azért mit mondasz? 3Móz 20,10; 5Móz 22,22

6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniuk. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.

7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ!

8 És újra lehajolván, írt vala a földre.

9 Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig, és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék, és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged?

11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak. Eredj el, és többé ne vétkezzél! Jn 5,14

Jézus a világ világossága

12 Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. Jn 1,4.5.9; 9,5; 12,46

13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz.

14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem, és hová megyek, ti pedig nem tudjátok, honnan jövök, és hová megyek. Jn 5,31; Jn 9,29

15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit.

16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz, mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, aki küldött engem.

17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. 5Móz 17,6; 19,15

18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, aki küldött engem.

19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek.

20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, amikor tanít vala a templomban, és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája. Jn 7,8

Beszéd a zsidók hitetlensége ellen

21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni; ahová én megyek, ti nem jöhettek oda. Jn 7,34

22 Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: Ahová én megyek, ti nem jöhettek oda?

23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való. Jn 3,31

24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben. Jn 3,18

25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: Amit eleitől fogva mondok is néktek.

26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek; de igaz az, aki küldött engem, és én azokat beszélem a világnak, amiket tőle hallottam vala. Jn 7,28

27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik.

28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az Emberfiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok, és semmit sem cselekszem magamtól, hanem amint az Atya tanított engem, úgy szólok. Jn 3,14; 12,32

29 És aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek.

30 Amikor ezeket mondá, sokan hívének őbenne. Jn 7,31

31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonnyal az én tanítványaim vagytok.

32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek. Mi módon mondod te, hogy szabadokká lesztek?

34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 2Pt 2,19

35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban; a Fiú marad ott mindörökké.

36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok.

38 Én azt beszélem, amit az én Atyámnál láttam, ti is azt cselekszitek azért, amit a ti atyátoknál láttatok. Jn 5,18; Jn 5,19

39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek.

40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, aki az igazságot beszéltem néktek, amelyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.

41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk, egy atyánk van, az Isten.

42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől származtam és jöttem, mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Jn 7,28

43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat.

44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug és hazugság atyja. 1Jn 3,8; Júd 1,6

45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem.

46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok, miért nem hisztek ti nékem?

47 Aki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. 1Jn 4,6

48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te samaritánus vagy, és ördög van benned? Jn 7,20; 10,20

49 Felele Jézus: Nincs énbennem ördög, hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem.

50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet; van aki keresi és megítéli.

51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. Jn 5,24

52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké.

53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Kinek állítod te magadat?

54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi; az én Atyám az, aki dicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, Jn 12,28

55 és nem ismeritek őt, de én ismerem őt. És ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek, de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom.

56 Ábrahám, a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?

58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.

59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják. Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük, és ilyen módon eltávozék. Jn 10,31