Az apostoli gyűlés és végzése

1 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek. Gal 2,4; 1Móz 17,10-14; 3Móz 12,3

2 Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások őközülük menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. Gal 2,1.2

3 Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését, és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak. ApCsel 8,1.14; 11,19

4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ővelük. ApCsel 14,27

5 Előállának azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.

6 Egybegyűlének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.

7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem miközülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét, és higgyenek. ApCsel 10,1

8 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szentlelket, miként nékünk is. ApCsel 10,44

9 És semmi különbséget sem tett miköztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.

10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Gal 2,14-16; 5,1

11 Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is. Ef 2,5.8

12 Elhallgatott azért az egész sokaság, és hallgatják vala Barnabást és Pált, amint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten őáltaluk a pogányok között. Róm 15,18.19; 2Kor 12,12

13 Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Mt 13,55; Gal 1,19; 2,12; ApCsel 21,18

14 Simeon elbeszélé, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének.

15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ám 9,11.12

16 Ezek után megtérek, és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát, és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt,

17 hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.

18 Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit.

19 Az okáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez,

20 hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől. 2Móz 34,15; 1Kor 8,1; 1Kor 10,14-30; 2Móz 20,14; 3Móz 18,1; Mt 5,27.28; 1Thessz 4,3; 3Móz 17,13; 5Móz 12,16; 1Móz 9,4-5; 3Móz 3,17; 7,26; 17,10-14; 19,26; 5Móz 12,16; 23-25; 15,23

21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.

22 Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egyben, hogy férfiakat válasszanak ki maguk közül, és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással Júdást, kinek mellékneve Barsabás és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.

23 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének és az atyafiak az Antiókhiában, Szíriában és Ciliciában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket! Gal 1,21

24 Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek miközülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek, és a törvényt megtartsátok, kiknek mi parancsot nem adtunk.

25 Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válasszunk ki, és elküldjük tihozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,

26 oly emberekkel, kik életüket tették kockára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért. ApCsel 14,19

27 Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.

28 Mert tetszék a Szentléleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék tireátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,

29 hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlva holt állattól és a paráznaságtól, melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!

30 Azok annak okáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába, és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.

31 És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.

32 Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.

33 Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.

34 De Silásnak tetszék ott maradni.

35 Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is, többekkel az Úrnak igéjét.

Pál második missziói útja

36 Egynéhány nap múlva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hirdettük az Úrnak igéjét, hogyan vannak!

37 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.

38 Pál azonban azt tartá méltónak, hogy aki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velük a munkára, ne vegyék maguk mellé azt. ApCsel 13,13

39 Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Ciprusba,

40 Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.

41 És eljárá Szíriát és Ciliciát, erősítve a gyülekezeteket.