Törvények a megújult világ számára

1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 1Móz 1,28; 8,17

2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja, az égnek minden madara; minden, ami nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott.

3 Minden mozgó állat, amely él, legyen néktek eledelül! Amint a zöld füvet, néktek adtam mindazokat. 1Móz 1,29

4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek! 3Móz 17,14; 5Móz 12,23

5 De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem: számon kérem minden állattól, azonképpen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 2Móz 21,12.28; 3Móz 24,17

6 Aki embervért ont, annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremté az embert. Mt 26,52; Jel 13,10

7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön, és sokasodjatok azon. 1Móz 1,28; 8,17

Szövetség és szivárvány

8 És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:

9 Én pedig ímé; szövetséget szerzek tiveletek és a ti magvatokkal tiutánatok. Ésa 54,9

10 És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van, mindattól kezdve, ami a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

11 Szövetséget kötök tiveletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test, és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és tiköztetek és minden élő állat között, mely tiveletek van.

13 Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

14 És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.

15 És megemlékezem az én szövetségemről, mely van énközöttem és tiközöttetek és minden testből való élő állat között, és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.

16 Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt, és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.

17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem énközöttem és minden test között, mely a földön van.

18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kánaánnak atyja.

19 Ezek hárman a Noé fiai, s ezektől népesedék meg az egész föld.

Noé átka és áldása

20 Noé pedig földművelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

22 Khám pedig, Kánaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá kint levő két testvérének.

23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállukra veték, és háttal menve takarák be atyjuk mezítelenségét, s arccal hátra meg sem láták atyjuk mezítelenségét.

24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá, amit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala,

25 monda: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt! Józs 17,13; Bír 1,28

26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kánaán!

27 Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban, légyen néki szolgája a Kánaán!

28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszázötven esztendeig.

29 És vala Noé egész életének ideje kilencszázötven esztendő, és meghala.