MÁRK EVANGÉLIUMA
10. fejezet
Házassági elválásról
1 Onnan pedig felkelvén Júdea határaiba méne a Jordánon túl való részen által, és ismét sokaság gyűl vala hozzá, ő pedig szokása szerint ismét tanítja vala őket. Mt 19,1-9
2 És a farizeusok hozzámenvén megkérdezék tőle, ha szabad-é férjnek feleségét elbocsátani, kísértvén őt.
3 Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?
4 Ők pedig mondának: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elváljunk. 5Móz 24,1; Mt 5,31.32
5 És Jézus felelvén, monda nékik: A ti szívetek keménysége miatt írta néktek ezt a parancsolatot,
6 de a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. 1Móz 1,27
7 Annak okáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez, 1Móz 2,24
8 és lesznek ketten egy testté. Azért többé nem két, hanem egy test.
9 Annak okáért, amit az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza!
10 És odahaza az ő tanítványai ismét megkérdezék őt e dolog felől.
11 Ő pedig monda nékik: Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el az ellen. Mt 5,32; Lk 16,18
12 Ha pedig a feleség hagyja el a férjét, és mással kel egybe, házasságtörést követ el.
Jézus megáldja a kisgyermekeket
13 Ekkor gyermekeket hozának hozzá, hogy illesse meg őket, a tanítványok pedig feddik vala azokat, akik hozák. Mt 19,13-15; Lk 18,15-17
14 Jézus pedig ezt látván, haragra gerjede, és monda nékik: Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa!
15 Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen sem megy be abba. Mt 18,3; Lk 18,17
16 Aztán ölébe vevé azokat, és kezét rájuk vetvén, megáldá őket. Mk 9,36
17 És mikor útnak indult vala, hozzá futván egy ember és letérdelvén előtte, kérdezi vala őt: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Mt 19,16-30; Lk 18,18-30
18 Jézus pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten.
19 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, kárt ne tégy, tiszteljed atyádat és anyádat! 2Móz 20,12-16
20 Az pedig felelvén, monda néki: Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
21 Jézus pedig rátekintvén, megkedvelé őt, és monda néki: Egy fogyatkozásod van: eredj el, add el minden vagyonodat, és add a szegényeknek, és kincsed lesz mennyben; és jer, kövess engem, felvévén a keresztet! Mk 8,34; Mt 10,38
22 Az pedig elszomorodván e beszéden, elméne búsan, mert sok jószága vala.
23 Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van!
24 A tanítványok pedig álmélkodának az ő beszédén, de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Zsolt 62,11; 1Tim 6,17
25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogy nem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
26 Azok pedig még inkább álmélkodnak vala, mondván maguk között: Kicsoda üdvözülhet tehát?
27 Jézus pedig rájuk tekintvén, monda: Az embereknél lehetetlen, de nem az Istennél, mert az Istennél minden lehetséges.
28 És Péter kezdé mondani néki: Ímé, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged.
29 Jézus pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, senki sincs, aki elhagyta házát vagy fitestvéreit, vagy nőtestvéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy gyermekeit, vagy szántóföldeit énérettem és az evangéliumért,
30 aki százannyit ne kapna most ebben az időben házakat, fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel együtt, a jövendő világon pedig örök életet.
31 Sok elsők pedig lesznek utolsók, és sok utolsók elsők. Mt 19,30; 20,16; Lk 13,30
Jézus harmadszor jelenti be szenvedéseit
32 Útban valának pedig Jeruzsálembe menve fel, és előttük megy vala Jézus, ők pedig álmélkodának, és követvén őt, félnek vala. És ő a tizenkettőt ismét maga mellé vévén, kezde nékik szólni azokról a dolgokról, amik majd vele történnek, Mk 9,31; Mt 20,17-19; Lk 18,31-34
33 mondván: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfia átadatik a főpapoknak és az írástudóknak, és halálra kárhoztatják őt, és a pogányok kezébe adják őt, Mk 8,31; 9,31; Mt 16,21; 17,22; 20,18; Lk 9,22; 17,25; 24,7
34 és megcsúfolják őt, és megostorozzák őt, és megköpdösik őt, és megölik őt, de harmadnapon feltámad.
35 És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy amire kérünk, tedd meg nékünk. Mt 20,20-28
36 Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek?
37 Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben!
38 Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a poharat, amelyet én megiszom, és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Mk 14,36; Mt 20,22; Lk 12,50
39 Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A poharat ugyan, amelyet én megiszom, megisszátok, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek,
40 de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek elkészíttetett.
41 És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra.
42 Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettük, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. Mt 20,25; Lk 22,25-27
43 De nem így lesz közöttetek, hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok, Mk 9,35
44 és aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen:
45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
46 És Jerikóba érkezének, és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus ott üle az úton, koldulván. Mt 20,29-34; Lk 18,35-43
47 És amikor meghallá, hogy ez a názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
48 És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson, de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
49 Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál, kelj föl, hív tégedet!
50 Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
51 És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
52 Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szeme világa, és követi vala Jézust az úton. Mk 5,34; Mt 9,22; Lk 7,50; 8,48; 17,19; 18,42