MÓZES I. KÖNYVE
2. fejezet
A szombat
1 És elvégezteték az ég és a föld és azoknak minden serege. Ésa 40,26
2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. 2Móz 20,11
3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt, mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4 Ez az égnek és a földnek eredete, amikor teremtettek. Mikor az Úristen a földet és az eget teremté,
5 még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott vala esőt a földre. És ember sem vala, ki a földet művelje.
6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
7 És formálta vala az Úristen az embert a földnek porából, és lehelett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké. 1Kor 15,45.47
8 És ültete az Úristen egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala.
9 És nevele az Úristen a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. Jel 2,7
10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére, és onnét elágazik, és négy főágra szakad vala.
11 Az elsőnek neve Pison; ez az, amely megkerüli Havilah egész földjét, ahol az arany terem.
12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az ónixkő.
13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, amely megkerüli az egész Khús földjét.
14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, amely Asszíria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátesz. Dán 10,4
15 És vevé az Úristen az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy művelje és őrizze azt.
16 És parancsola az Úristen az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél!
17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz. Róm 5,12
Az asszony teremtése: a házasság
18 És monda az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítőtársat, hozzáillőt. Préd 4,9
19 És formált vala az Úristen a földből mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat. Mert amely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De az embernek hozzá illő segítőtársat nem talált vala.
21 Bocsáta tehát az Úristen mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közül, és hússal tölté be annak helyét.
22 És alkotá az Úristen azt az oldalbordát, amelyet kivett vala az emberből, asszonnyá, és vivé az emberhez. 1Kor 11,8
23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test. Ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
24 Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. Mt 19,5; Mk 10,7; 1Kor 6,16; Ef 5,31
25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala. 1Móz 3,7