Krisztus megdicsőülése

1 És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét, Jánost, és felvivé őket magukban egy magas hegyre. Mk 9,2-13; Lk 9,28-36

2 És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fényesség. 2Pt 1,16-18

3 És ímé, megjelenék őnékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala ővele.

4 Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet!

5 Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket, és ímé, szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm, őt hallgassátok! Mt 3,17

6 És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének, és igen megrémülének.

7 Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek!

8 Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.

9 És mikor a hegyről alájövének, megparancsolá nékik Jézus, mondván: Senkinek se mondjátok el, amit láttatok, míg fel nem támadt az Emberfia a halálból! Mt 16,20

10 És megkérdezék őt az ő tanítványai, mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Mt 11,14; Mal 4,5

11 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Illés bizony eljő előbb, és mindent helyreállít.

12 De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt művelék vele, amit akarának. Ezenképpen az Emberfiának is szenvednie kell majd őtőlük. Mt 14,9.10

13 Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik. Lk 1,17

A holdkóros meggyógyítása

14 És mikor a sokasághoz értek, egy ember jöve hozzá, térdre esvén őelőtte, Mk 9,14-29; Lk 9,37-42

15 és mondván: Uram, könyörülj az én fiamon, mert holdkóros, és kegyetlenül szenved, mivelhogy gyakorta esik a tűzbe, és gyakorta a vízbe.

16 És elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani.

17 Jézus pedig felelvén, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! Vajon meddig leszek veletek? Vajon meddig szenvedlek titeket? Hozzátok őt ide nékem! 5Móz 32,5

18 És megdorgálá őt Jézus, és kiméne belőle az ördög, és meggyógyula a gyermek azon órától fogva.

19 Ekkor a tanítványok magukban Jézushoz menvén, mondának néki: Mi miért nem tudtuk azt kiűzni? Mt 10,1

20 Jézus pedig monda nékik: A ti hitetlenségetek miatt. Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda! – és elmenne, és semmi sem volna lehetetlen néktek. Mt 21,21; Mk 11,23; Lk 17,6

21 Ez a fajzat pedig ki nem megy, hanemha könyörgés és böjtölés által.

Jézus másodszor jelenti be szenvedéseit

22 Mikor pedig Galileában jártak vala, monda nékik Jézus: Az Emberfia emberek kezébe adatik, Mt 16,21; 20,18; Mk 8,31; 9,31; 10,33

23 és megölik őt, de harmadnapon föltámad. És felettébb megszomorodának.

A templomadó

24 Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrachma-szedők Péterhez menének, és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a két drachmát? 2Móz 30,13

25 Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz, Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? A fiaiktól-é vagy az idegenektől?

26 Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok.

27 De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, amely ráakad! És felnyitván a száját, egy státert találsz benne, azt kivévén, add oda nékik énérettem és teéretted!