A hamis bíróról és az özvegyasszonyról

1 Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni. Róm 12,12; 1Thessz 5,17

2 Mondván: Volt egy bíró egy városban, aki Istent nem félt, és embert nem becsült.

3 Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen!

4 Az pedig nem akará egy ideig, de azután monda ő magában: Jóllehet Istent nem félek, és embert nem becsülök,

5 mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem.

6 Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!

7 Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik őhozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk?

8 Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az Emberfia mikor eljő, avagy talál-é hitet e földön?

A farizeus és a vámszedő imája

9 Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt a példázatot is mondá: Péld 30,12.13

10 Két ember méne fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, és a másik vámszedő. Mt 23,5; Lk 5,30

11 A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím, e vámszedő is.

12 Böjtölök kétszer egy héten, dézsmát adok mindenből, amit szerzek.

13 A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek!

14 Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz. Mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Mt 23,12; 1Pt 5,5

Jézus magához hívja a gyermekeket

15 Vivének pedig hozzá kisgyermekeket is, hogy illesse azokat. Mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. Mt 19,13-15; Mk 10,13

16 De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kisgyermekek énhozzám jöjjenek, és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Istennek országa.

17 Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképpen nem megy be abba. Mt 18,3; Mk 10,15

A gazdagság veszélyei

18 És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerhessem? Mt 19,16-20; Mk 10,17-31

19 Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.

20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúbizonyságot ne tégy, tiszteld atyádat és anyádat! 2Móz 20,12-17

21 Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam.

22 Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban, és jer, kövess engem! Mt 19,21-22

23 Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék, mert igen gazdag vala.

24 És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, akiknek gazdagságuk van! Mk 10,23-26

25 Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.

26 Akik pedig ezt hallották, mondának: Ki üdvözülhet tehát?

27 Ő pedig monda: Ami embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. Jer 32,17

28 És monda Péter: Ímé, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! Mt 19,27-29

29 Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, Mk 10,29.30

30 aki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.

Jézus harmadszor jelenti be szenvedéseit

31 És maga mellé vévén a tizenkettőt, monda nékik: Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik minden az Emberfián, amit a próféták megírtak. Lk 9,22; 22,54.64; 23,33.35; Dán 9,26; Ésa 53,2-12

32 Mert a pogányok kezébe adatik és megcsúfoltatik és meggyaláztatik és megköpdöstetik, Lk 23,1

33 és megostorozván, megölik őt, és harmadnapon feltámad.

34 Ők pedig ezekből semmit nem értének, és a beszéd őelőlük el vala rejtve, és nem fogták fel a mondottakat.

A vak meggyógyítása

35 Lőn pedig, mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ül vala az út mellett koldulván. Mt 20,29-34; Mk 10,46-52

36 És mikor hallotta a mellette elmenő sokaságot, tudakozódék, mi dolog az.

37 Megmondák pedig néki, hogy a názáretbeli Jézus megy el arra.

38 És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

39 Akik pedig elöl mentek, dorgálák őt, hogy hallgasson, de ő annál inkább kiálta: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!

40 És Jézus megállván, parancsolá, hogy vigyék azt hozzá, és mikor közel ért, megkérdé őt,

41 mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? Az pedig monda: Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön!

42 És Jézus monda néki: Láss, a te hited téged megtartott! Lk 7,50; 8,48; 17,19; Mt 9,22; Mk 5,34; 10,52

43 És azonnal megjöve annak szeme világa, és követé őt, dicsőítvén az Istent, az egész sokaság pedig ezt látván, dicsőséget ada az Istennek.