MÓZES I. KÖNYVE

1. fejezet

A világ teremtése

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 1Móz 2,4.5; Zsolt 33,6; 89,12; 136,5; ApCsel 14,15; 17,24; Zsid 11,3; Jób 33,4

2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.

3 És monda Isten: Legyen világosság! És lőn világosság. 2Kor 4,6

4 És látá Isten, hogy jó a világosság, és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. Ésa 45,7

5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este, és lőn reggel első nap.

6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől! Jer 10,12; 51,15

7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. Zsolt 148,4

8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel második nap.

9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz! És úgy lőn. Jób 38,8; Zsolt 33,6.7.9; Zsolt 136,6

10 És nevezé Isten a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Zsolt 95,5

11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön! És úgy lőn.

12 Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

13 És lőn este, és lőn reggel harmadik nap.

14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek! Zsolt 104,19

15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre! És úgy lőn. Jer 31,35

16 Teremté tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat. Zsolt 136,7-9

17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre,

18 és hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

19 És lőn este, és lőn reggel negyedik nap.

20 És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett az ég mennyezetének színén!

21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit, a madár is sokasodjék a földön! 1Móz 8,17

23 És lőn este, és lőn reggel ötödik nap.

24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint! És úgy lőn.

25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.

Az ember Isten képmása

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon! 1Móz 5,1; 1Kor 11,7; Kol 3,10

27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. Mt 19,4; Mk 10,6

28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon!

29 És monda Isten: Íme, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 1Móz 9,3; Zsolt 115,16

30 A föld minden vadainak pedig és az ég minden madarainak és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lőn. Zsolt 104,14

31 És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé, igen jó. És lőn este, és lőn reggel hatodik nap.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában