MÓZES I. KÖNYVE
1. fejezet
A világ teremtése
1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 1Móz 2,4.5; Zsolt 33,6; 89,12; 136,5; ApCsel 14,15; 17,24; Zsid 11,3; Jób 33,4
2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3 És monda Isten: Legyen világosság! És lőn világosság. 2Kor 4,6
4 És látá Isten, hogy jó a világosság, és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. Ésa 45,7
5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este, és lőn reggel első nap.
6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, amely elválassza a vizeket a vizektől! Jer 10,12; 51,15
7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. Zsolt 148,4
8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel második nap.
9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz! És úgy lőn. Jób 38,8; Zsolt 33,6.7.9; Zsolt 136,6
10 És nevezé Isten a szárazat földnek, az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. Zsolt 95,5
11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge füvet, maghozó füvet, gyümölcsfát, amely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, amelyben legyen néki magva e földön! És úgy lőn.
12 Hajta tehát a föld gyenge füvet, maghozó füvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, amelynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13 És lőn este, és lőn reggel harmadik nap.
14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek! Zsolt 104,19
15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre! És úgy lőn. Jer 31,35
16 Teremté tehát Isten a két nagy világítótestet: a nagyobbik világítótestet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világítótestet, hogy uralkodjék éjjel, és a csillagokat. Zsolt 136,7-9
17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre,
18 és hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválasszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19 És lőn este, és lőn reggel negyedik nap.
20 És monda Isten: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett az ég mennyezetének színén!
21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, amelyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemük szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit, a madár is sokasodjék a földön! 1Móz 8,17
23 És lőn este, és lőn reggel ötödik nap.
24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemük szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemük szerint! És úgy lőn.
25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemük szerint, a barmokat nemük szerint és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemük szerint. És látá Isten, hogy jó.
26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon! 1Móz 5,1; 1Kor 11,7; Kol 3,10
27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. Mt 19,4; Mk 10,6
28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon!
29 És monda Isten: Íme, néktek adok minden maghozó füvet az egész föld színén és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 1Móz 9,3; Zsolt 115,16
30 A föld minden vadainak pedig és az ég minden madarainak és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld füveket adom eledelül. És úgy lőn. Zsolt 104,14
31 És látá Isten, hogy minden, amit teremtett vala, ímé, igen jó. És lőn este, és lőn reggel hatodik nap.