A százados szolgájáról

1 Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

2 Egy századosnak szolgája pedig, aki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala. Mt 8,5-13

3 Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg az ő szolgáját.

4 Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki,

5 mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.

6 Jézus tehát elméne velük. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, üzenvén néki: Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.

7 Amiért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

8 Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam, és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el! – elmegy; vagy a másiknak: Jövel! – eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt! – azt teszi.

9 Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék őrajta, és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam.

10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.

A naini özvegy fiáról

11 És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba, és az ő tanítványai sokan menének ővele, és nagy sokaság.

12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé, egy halottat hoznak vala ki, egyetlenegy fiát az anyjának, és az özvegyasszony vala; és a városból nagy sokaság volt ővele.

13 És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj!

14 És odamenvén, illeté a koporsót, a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.

16 És elfogá mindazokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt miköztünk! – és – Az Isten megtekintette az ő népét. Jn 6,14; 5Móz 18,18

17 És kiméne őfelőle e hír az egész Júdeába és a körül való minden tartományba.

Keresztelő János követei

18 És Jánosnak mindezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt előszólítván, Mt 11,2-6

19 elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk? Mal 3,1; Mt 3,11

20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket tehozzád, mondván: Te vagy-é az, aki eljövendő vala, vagy mást várjunk?

21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.

22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, amiket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium prédikáltatik. Ésa 35,5.6

23 És boldog, valaki énbennem meg nem botránkozik.

24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat-é? Mt 11,7-11

25 Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé, akik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.

26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.

27 Ez az, aki felől meg van írva: Ímé, én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat. Mal 3,1; Mt 11,10.14; Mk 1,2

28 Mert mondom néktek, hogy azok között, akik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki kisebb az Isten országában, nagyobb őnála. Mt 11,11.14

29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével. Mt 21,32

30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték ő magukra nézve, nem keresztelkedvén meg őtőle. ApCsel 13,46

31 Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? És mihez hasonlók?

32 Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem táncoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok. Mt 11,16-19

33 Mert eljött Keresztelő János, aki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.

34 Eljött az Emberfia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé, a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.

35 És igazoltatik a bölcsesség minden ő fiaitól.

A bűnös nő megkeni Jézus lábát

36 Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ővele egyék, annak okáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.

37 És ímé, a városban egy asszony, aki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástromszelence drága kenetet. Mt 26,6-13; Jn 12,3-8

38 És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.

39 Mikor pedig ezt látta a farizeus, aki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, aki őt illeti: hogy bűnös.

40 És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondanivalóm néked. És az monda: Mester, mondjad!

41 Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.

42 És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?

43 Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, akinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.

44 És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál, ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.

45 Engem meg nem csókolál, ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szűnt meg az én lábaimat csókolgatni.

46 Olajjal az én fejemet meg nem kented, ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.

47 Minek okáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg, mert igen szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.

48 És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.

49 És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja? Lk 5,21; Mt 9,2-3; Mk 2,7

50 Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott téged. Eredj el békességgel! Lk 8,48; 18,42; Mt 9,22; Mk 5,34; 10,52