Példázat tíz szűzről

1 Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, akik elővévén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. Lk 12,35.36; Jel 19,7

2 Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond.

3 Akik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat.

4 Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben.

5 Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának.

6 Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol, jő a vőlegény! Jöjjetek elébe!

7 Akkor felkelének mindazok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat.

8 A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak.

9 Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek, menjetek inkább az árusokhoz, és vegyetek magatoknak!

10 Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény, és akik készen valának, bemenének ővele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó.

11 Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! Nyisd meg minékünk! Lk 13,25.27

12 Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. Mt 7,23

13 Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az Emberfia eljő. Mt 24,42

Példázat a talentumokról

14 Mert éppen úgy van ez, mint az az ember, aki útra akarván kelni, előhívatá az ő szolgáit, és amije volt, átadá nékik. Mk 13,34; Lk 19,12

15 És ada az egyiknek öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest, és azonnal útra kele. Róm 12,6

16 Elmenvén pedig, aki az öt talentumot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt talentumot.

17 Azonképpen akié a kettő vala, az is más kettőt nyere.

18 Aki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét.

19 Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velük.

20 És előjövén, aki az öt talentumot kapta vala, hoza más öt talentumot, mondván: Uram, öt talentumot adtál vala nékem, íme, más öt talentumot nyertem azokon.

21 Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe! Mt 25,23; Mt 24,45-47; Lk 16,10

22 Előjövén pedig az is, aki a két talentumot kapta vala, monda: Uram, két talentumot adtál volt nékem, íme, más két talentumot nyertem azokon.

23 Monda néki az ő ura: Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe! Mt 25,21

24 Előjövén pedig az is, aki az egy talentumot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is takarsz, ahol nem vetettél.

25 Azért félvén, elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe, ímé, megvan, ami a tied.

26 Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is takarok, ahol nem vetettem.

27 El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál, és én megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét.

28 Vegyétek el azért tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik és megszaporíttatik, akinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, amije van. Mt 13,12; Mk 4,25; Lk 8,18; 19,26

30 És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre! Ott lészen sírás és fogcsikorgatás. Mt 8,12

Az utolsó ítéletről

31 Mikor pedig eljő az Emberfia az ő dicsőségében, és ővele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyi székébe. Mt 16,27; Jel 20,11-13

32 És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. Róm 14,10

33 És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.

34 Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta!

35 Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjúhoztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem, Ésa 58,7

36 mezítelen voltam, és megruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.

37 Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? Vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

38 És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? Vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?

39 Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?

40 És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg. Péld 19,17; Zsid 2,11

41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett! Mt 7,23; Jel 20,10.15

42 Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjúhoztam, és nem adtatok innom,

43 jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem, mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem, beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.

44 Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?

45 Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg eggyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg.

46 És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre. Jn 5,29