Jézus Pilátus előtt. Az áruló Júdás halála

1 Mikor pedig reggel lőn, tanácsot tartának mind a főpapok és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt megöljék. Mk 15,1; Lk 22,66; Jn 18,28

2 És megkötözvén őt, elvivék, és átadák őt Poncius Pilátusnak, a helytartónak. Lk 23,1; Jn 18,31.32

3 Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, Mt 26,15

4 mondván: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig mondának: Mi közünk hozzá? Te lássad.

5 Ő pedig eldobván az ezüstpénzeket a templomban, eltávozék, és elmenvén felakasztá magát. ApCsel 1,18; 2Sám 17,23

6 A főpapok pedig felszedvén az ezüstpénzeket, mondának: Nem szabad ezeket a templom kincsei közé tennünk, mert vérnek ára. Mk 12,41

7 Tanácsot ülvén pedig, megvásárlák azon a fazekasnak mezejét idegenek számára való temetőnek.

8 Ezért hívják ezt a mezőt vérmezejének mind e mai napig. ApCsel 1,19

9 Ekkor teljesedék be a Jeremiás próféta mondása, aki így szólott: És vevék a harminc ezüstpénzt, a megbecsültnek árát, akit Izráel fiai részéről megbecsültek, Zak 11,12.13; Jer 32,6-9

10 és adák azt a fazekas mezejéért, amint az Úr rendelte volt nékem.

11 Jézus pedig ott álla a helytartó előtt, és kérdezé őt a helytartó, mondván: Te vagy-é a zsidók királya? Jézus pedig monda néki: Te mondod. Mk 15,2-5; Lk 23,2.3; Jn 18,29-38

12 És mikor vádolák őt a főpapok és a vének, semmit sem felele. Mt 26,63; Ésa 53,7

13 Akkor monda néki Pilátus: Nem hallod-é, mily sok bizonyságot tesznek ellened?

14 És nem felele néki egyetlen szóra sem, úgy hogy a helytartó igen elcsodálkozék. Jn 19,9

Jézus és Barabbás

15 Ünnepenként pedig egy foglyot szokott szabadon bocsátani a helytartó a sokaság kedvéért, akit akarának. Mk 15,6-15; Lk 23,13-25; Jn 18,39; 19,1

16 Vala pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.

17 Mikor azért egybegyülekezének, monda nékik Pilátus: Melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek: Barabbást-é vagy Jézust, akit Krisztusnak hívnak?

18 Mert jól tudja vala, hogy irigységből adák őt kézbe. Jn 11,47.48

19 Amint pedig ő az ítélőszékben ül vala, külde őhozzá a felesége, ezt üzenvén: Ne avatkozzál amaz igaz ember dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.

20 A főpapok és vének pedig reábeszélék a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el.

21 Felelvén pedig a helytartó, monda nékik: A kettő közül melyiket akarjátok, hogy elbocsássam néktek? Azok pedig mondának: Barabbást.

22 Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, akit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!

23 A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!

24 Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől. Ti lássátok! 5Móz 21,6

25 És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mirajtunk és a mi magzatainkon. ApCsel 5,28

26 Akkor elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezükbe adá, hogy megfeszíttessék.

Jézus megostorozása, csúfolása, megfeszítése és halála

27 Akkor a helytartó vitézei elvivék Jézust az őrházba, és odagyűjték hozzá az egész csapatot.

28 És levetkeztetvén őt, bíborpalástot adának reá.

29 És tövisből fonott koronát tesznek a fejére, és nádszálat a jobb kezébe, és térdet hajtva előtte, csúfolják vala őt, mondván: Üdvöz légy, zsidóknak királya!

30 És mikor megköpdösék őt, elvevék a nádszálat, és a fejéhez verdesik vala. Ésa 50,6

31 És miután megcsúfolták, levevék róla a palástot, és az ő maga ruháiba öltözteték, és elvivék, hogy megfeszítsék őt.

32 Kifelé menve pedig találkozának egy cirénei emberrel, akit Simonnak hívnak vala, ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét. Mk 15,21; Lk 23,26

33 És mikor eljutának arra a helyre, amelyet Golgotának, azaz Koponya helyének neveznek, Mk 15,22-32; Lk 23,32-43; Jn 19,17-27

34 méreggel megelegyített ecetet adának néki inni. És megízlelvén, nem akara inni. Zsolt 69,22

35 Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén, hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének. Zsolt 22,19

36 És leülvén, ott őrzik vala őt.

37 És feje fölé illeszték az ő kárhoztatásának okát, oda írván: Ez Jézus, a zsidók királya. Mk 15,26; Lk 23,38; Jn 19,19

38 Akkor megfeszítének vele együtt két latrot, egyiket jobb kéz felől, és a másikat bal kéz felől. Ésa 53,12

39 Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván. Zsolt 22,8

40 És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot, és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Mt 26,61; Jn 2,19

41 Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala:

42 Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izráel királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk néki.

43 Bízott az Istenben, mentse meg most őt, ha akarja, mert azt mondta: Isten Fia vagyok. Zsolt 22,9

44 Akiket vele együtt feszítének meg, a latrok is ugyanazt hányják vala szemére.

45 Hat órától kezdve pedig sötétség lőn mind az egész földön kilenc óráig. Mk 15,33-39; Lk 23,44-48; Jn 19,28-30

46 Kilenc óra körül pedig nagy fennszóval kiálta Jézus, mondván: Eli, Eli! Lama Sabaktáni? azaz: Én Istenem, én Istenem! Miért hagyál el engemet? Zsolt 22,2

47 Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallák, mondának: Illést hívja ez.

48 És egy közülük azonnal odafutamodván, egy szivacsot vőn, és megtöltvén ecettel és egy nádszálra tűzvén, inni ad vala néki. Zsolt 69,22

49 A többiek pedig ezt mondják vala: Hagyd el, lássuk eljő-é Illés, hogy megszabadítsa őt?

50 Jézus pedig ismét nagy fennszóval kiáltván, kiadá lelkét. Mk 15,37; Lk 23,46; Jn 19,30

51 És ímé, a templom kárpitja fölétől aljáig kettéhasada, és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének. 2Móz 26,31; Zsid 10,19.20

52 És a sírok megnyílának, és sok elhunyt szentnek teste föltámada.

53 És kijövén a sírokból, a Jézus föltámadása után bementek a szent városba, és sokaknak megjelenének. ApCsel 26,23

54 A százados pedig és akik ővele őrizték vala Jézust, látván a földindulást, és amik történtek vala, igen megrémülének, mondván: Bizony, Istennek Fia vala ez!

55 Sok asszony vala pedig ott, akik távolról szemlélődnek vala, akik Galileából követték Jézust, szolgálván néki. Mk 15,40.41; Lk 23,49; Jn 19,25

56 Ezek közt volt Mária Magdaléna és Mária, a Jakab és Józsé anyja és a Zebedeus fiainak anyja. Lk 8,2.3

Jézus temetése

57 Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak. 2Móz 34,25; Mk 15,42-47; Lk 23,50-56; Jn 19,38-42

58 Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet.

59 És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba,

60 és elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott. És a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. Ésa 53,9

61 Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, akik a sír átellenében ülnek vala.

62 Másnap pedig, amely péntek után következik, egybegyűlének a főpapok és a farizeusok Pilátushoz,

63 ezt mondván: Uram, emlékezünk, hogy az a hitető még életében azt mondotta volt: Harmadnapra föltámadok. Mt 27,40; Mt 12,40

64 Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt, és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból. És az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél.

65 Pilátus pedig monda nékik: Van őrségetek, menjetek, őriztessétek, amint tudjátok!

66 Ők pedig elmenvén, a sírt őrizet alá helyezék, lepecsételvén a követ az őrséggel. Dán 6,17